A 2000-es évek közepe óta szaporodnak a régészeti genetika eredményei az újkőkorban Európában, így Magyarország területén élt emberekről. Amint azt a genetikai adatok is igazolták, az első földművesek a Krisztus előtti 6. évezredben Anatólia felől érkeztek a Dunántúlra, és innen terjeszkedtek tovább a könnyen megművelhető északnyugati területek felé, eljutva a Közép-Elba és a Rajna vidékre is. A földművesek vándorlását az elmúlt években nemzetközi kutatócsoportok teljes genom szintű (genomikai) vizsgálatokkal támasztották alá.
Az elmúlt években jelentős archeogenetikai központ alakult ki az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében. Az itt elindult „Kulturális átalakulások genomikai kutatása a Kárpát-medence 4000 éves őstörténetéből” című nemzetközi kutatási program első eredményei a mai naptól olvashatóak a Nature folyóiratban.
Világelső genetikai minták Magyarországról
Az új tanulmány célja, hogy modellezze az őskori európai populációk – az őslakos vadászó-gyűjtögetők és a később érkező földművesek – genetikai kapcsolatait, interakcióit. David Reich (Harvard Medical School, Boston) vezetésével a munkacsoport olyan kérdésekre kereste a választ, hogy vajon a földművesek már a vándorlásuk során keveredtek-e az őslakosokkal. Hogyan, milyen ütemben történhetett a keveredés a két populáció között Európa különböző vidékein?
A Mark Lipson matematikus (Harvard Medical School, Boston) és Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus (MTA BTK) elsőszerzőségével most közölt 130 új, genomszinten elemzett humán minta közül 90 Magyarország területéről származik. A hazai mintasort – amely jelenleg a legrészletesebb az egész világ őskori genetikai kutatását tekintve – a magyarországi régész és antropológus szakma és számos múzeum és gyűjtemény segítségével úgy alakította ki a Régészeti Intézet munkacsoportja, hogy reprezentatív legyen szinte valamennyi újkőkori és rézkori régészeti kultúrára és időszakra, a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. A magyarországi minták elsődleges feldolgozása (a DNS kinyerése és úgynevezett DNS-könyvtár készítése) az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában történt.
Jégkori vadászok és bevándorló földművelők keveredése
Az adatok elemzéséből kiderült, hogy a vadászó-gyűjtögetők genetikai örökségének aránya Európa mindhárom vizsgált régiójában fokozatosan nőtt az újkőkor (és rézkor) három évezrede során. Folyamatos génáramlást figyeltek meg a kutatók a kevesebb vadászó-gyűjtögető elemmel bíró földműves populációk felé olyan közösségekből, melyek több vadászó-gyűjtögető örökséget hordoztak. Ez a génáramlás a Kárpát-medencében volt a legalacsonyabb mértékű, de itt is megkezdődött már az újkőkor legkorábbi időszakában.
Fontos megjegyezni, hogy az őslakos vadászók-gyűjtögetők is a Homo sapiens fajhoz tartoztak, mert ekkorra a Neander-völgyi ember már kihalt.
A Kárpát-medencébe érkezett földművesekről elmondható, hogy bevándorlásuk után nem sokkal kapcsolatot létesítettek helyi vadászó-gyűjtögető közösségekkel. Az Alföldön élő földművesek gyorsabban keveredtek az őslakosokkal, mint a dunántúliak, ennek a kapcsolatnak a legtöbb genetikai nyoma Magyarország északkeleti területein jelentkezett. Az interakció a két népesség között kölcsönös volt, és valószínűleg mindkét nemet érintette.
Meghatározó genetikai örökség
A Kárpát-medence népességére felállított modell alapján egy kezdeti vadászó-gyűjtögető népességtől származó impulzust határoztak meg a kutatók, mely a földművesek génállományának csupán 2-5%-át érintette. Majd az ezt követő időszakokban folyamatos beáramlással a vadászó-gyűjtögető genetikai örökség a rézkori populációkban már elérte a 10-12%-os szintet. „Ez azt jelenti, hogy igen dinamikus volt a vizsgált közel 3000 éves időszak a népességek kapcsolatait tekintve, annak ellenére hogy komolyabb bevándorlást a rézkor vége előtt nem tapasztaltunk" – mondta az mta.hu-nak Szécsényi-Nagy Anna. A kutató hozzátette: „Ma a Kárpát-medencében Kr.e. 6000–3000 között élt emberek genetikai történetét ismerjük legpontosabban az őskorból”. A tanulmány példaként szolgálhat további, hasonlóan részletes adatsorok felállítására más területeken, hogy részleteiben is megismerhessük Európa őskori embereinek íratlan történetét.
További információk és képek az MTA honlapján:http://mta.hu/tudomany_hirei/oskori-vegyeshazassagok-a-harvard-es-az-mta-kutatoinak-kozos-genomikai-cikke-a-nature-ben-108196