A háború réme, és a háborús fenyegetettség merész, de jó eszköz a mozgósításhoz. A legutóbbi kutatásunkban - a HDMO egyik projektje keretében, a Political Capital, a Mérték Médiaelemző Műhely és a Lakmusz  öszefogásában, azt vizsgáltuk, hogy a társadalom, a választók mekkora hányada adott hitelt a valóságtól szokatlanul távol eső fenyegetettségnek. A kutatást 2024 május 13-24 között, személyes megkérdezéssel, 1000 fős, reprezentatív mintán a Závecz Research végezte.  

A Politikai Propaganda Indikátor egyik, talán a legkifejezőbb adata azt mutatja, hogy még az ellenzéki érzelmű választók egynegyede is elhitte Orbán Viktornak, hogy a baloldali, demokratikus pártok háborúpártiak, és ezzel szemben a Fidesz békepárti. A 2010 után módszeresen átalakított médiarendszerrel ilyen mértékben manipulálható a választók véleménye. A háborús kampánnyal a baloldali, demokratikus választók 25 százalékát sikerült a sajátjaik ellen hangolniuk. Azt állítja a kutatás, hogy se törvényes, se tisztességes nem lehet ott a választás, ahol a választók jelentős része nem jut manipulációtól mentes információhoz, ahol az egymással versengő politikai mozgalmak közül az egyiknek akkora a médiafölénye a másikhoz képest, hogy lényegében bármilyen abszurditást képes széles körben elhitetni az ellenfeleiről, akár annak az ellenkezőjét is, ami a párt hivatalos álláspontja.

A PPI’24 kutatásban, ahogy korábban is, azt vizsgáltuk, hogy milyen széles körben találkoznak a választók a politikai propaganda kampány üzeneteivel, és akik egyáltalán hallottak azokról, azok milyen széles körben tekintik igaznak a független források által többszörösen cáfolt, a kommunikációs boszorkánykonyhákban kifőzött dezinformációkat, sőt olykor vádakat.

A kutatás legfontosabb megállapításai:

A háború réme, a háborús fenyegetettség hihetővé tehető.

·        Az ellenzéki érzelmű választók egynegyede is elhitte a kampányban, hogy az ellenzéki érzelmű választókhoz közel álló politikai csoportok, tehát a sajátjaik háborúpártiak, és ezzel szemben a Fidesz a békepárti.

·        A Fidesz támogatóinak 84 százaléka fogadta el, hogy az ellenzéki érzelmű választókhoz közel álló politikai csoportok háborúpártiak, és ezzel szemben a Fidesz a békepárti.

·        A DK-MSZP-Párbeszéd összefogás híveinek 34 százaléka elhitte a politikai propaganda kampányban sulykolt állítást, hogy a baloldali politikusok külföldi érdekeket szolgálnak, „megvették őket kilóra”.

·       A Tisza Párt híveinek csak 18 százaléka tartja igaznak az állítást, hogy a baloldalt megvették az idegenek kilóra.

·        A 2010 után, módszeresen átalakított médiarendszer, tájékoztatási rendszer alkalmassá vált arra, hogy a választók jelentős részét a saját politikai irányzatát képviselő mozgalmak ellen hangolja. Ennek mértéke esetenként eléri az egyharmadot.

·        Az ellenzéki pártok támogatóinak körében nagyobb arányban volt elfogadott az állítás, hogy az Unió háborúpárti, a magyar kormány békepárti, mint a hazai pártokra sütött hasonló bélyeg esetén. 

·        A DK-MSZP-Párbeszéd összefogás híveinek 33 százaléka szerint az Unió háborúpárti, a magyar kormány békepárti.

·        A Fidesz-KDNP támogatóink több, mint 80 %-a fogadta el az állítást igaznak.

·        A Fidesz-KDNP támogatóinak csak 20 %-a nem fogadta el az állítást igaznak.

·        A Tisza Párt híveinek 25 százaléka fogadta el az állítást igaznak.

·        A választók fejében jól megférnek az egymásnak teljesen ellentmondó állítások.

·        Az egyik állítás, hogy az Unió a gyermekvédelmi törvény miatt bünteti Magyarországot a források megvonásával. Ezt az állítást a Fidesz támogatóinak 73 %-a fogadja el igaznak.

·      A Fidesz támogatóinak 71%-a tekinti igaznak a másik állítást, lényegében az előző állítás ellenkezőjét, miszerint az Unió a jogállami normák korlátozása miatt bünteti Magyarországot a források befagyasztásával, 

·        A két állítással kapcsolatban kisebb az ütközés az DK-MSZP-Párbeszéd híveinek körében (46% kontra 80%), de a két szám összege ebben az esetben is több, mint 100.

·        A dezinformációs kampányok gondosan épülnek egymásra.

·        A gyermekvédelmi törvény törzse, hogy az LMBTQ propaganda károsan befolyásolja a gyermekek szexuális fejlődését. Ezt az állítást a Fidesz támogatóinak 80 százaléka tartja igaznak.

·        A DK-MSZP-Párbeszéd híveinek is a 48 %-a gondolja hasonlóan, noha ezek a pártok soha nem állítottak még hasonlót sem.

·        Ahol a mindennapi tapasztalat élesen ütközik a propagandával, ott sokkal rosszabbak a propagandista esélyei. Például az úgynevezett háborús infláció volt a hivatalos fordulat az Európában kiugróan magas magyar inflációs adat indoklására, de a FIDESZ támogatóinak lényegében fele sem fogadta el a kormányzati érvelést. A Fidesz támogatóinak  49%-a szerint is az infláció igazi oka a magyar kormány maga. 

·        A DK/MSZP/Párbeszéd Összefogás hívei, illetve a Tisza Párt támogatói már 84 illetve 83 %-ban gondolták úgy, hogy a magyar kormány intézkedése miatt volt kiugróan magas Magyarországon az infláció.

·        Az úgynevezett tükörállítás igazságtartalmával kapcsolatban is beszédesek a számok: FIDESZ híveinek csupán a 62 %-a tartotta igaznak, hogy a magyar kormány sikeresen legyőzte az inflációt. A DK/MSZP/Párbeszéd Összefogás híveinek azonban már csak mindössze a 19 %-a értett egyet az állítással.

·        Figyelemre méltó, hogy alig van különbség a kampányban elhangzó a dezinformációs csomagok és a tényekre alapozott állítások elfogadottsága között.

·        A választók jelentős része tisztában vannak azzal, hogy a véleményük manipulációs, dezinformációs mechanizmusok hatására alakul ki.

·        Nagy számban tartják igaznak az állítást, hogy döntően befolyásolja a választást a kormányzat erőfölénye a médiában. A teljes népesség 40 százaléka fogadja el a kijelentést.

·        A Fidesz támogatóinak 18 %-a, az ellenzéki választóknak kicsit több, mint a fele és a párt nélküli válaszadóknak csaknem az egyharmada tartja igaznak az állítást.

·        Azok körében, akik legalább valamennyire követik a közéleti folyamatokat, azt látjuk, hogy a Fidesz támogatóinak 51 %-a tartja igaznak az állítást, az ellenzékieknek pedig jóval több, mint háromnegyede.

·        Ötven százalék felett van a nem diplomások körében az elfogadottsága annak az állításnak, hogy a baloldali politikusokat megvették kilóra. 

·        Az érettségizettek és diplomások csaknem 80 %-a gondolja úgy, hogy a kormánypárt médiafölénye döntően befolyásolja a választást, és az általános iskolai végzettségűeknek is csaknem a 70 %-a, illetve a szakmunkás iskolát végzetteknek a 72 %-a igaznak tartja az állítást.

·         Összesen 3 százalék a különbség a végzettség szerint leszűrt adatokban azzal az állítással kapcsolatban, hogy a magyar kormány sikeresen legyőzte az inflációt (diplomások 31%, szakmunkások 28%). Ennyien tartják igaznak az állítást.

·        Semmilyen eltérést nem mutatnak az adatok, ha a végzettség szerint nézzük, hogy igaznak tartják-e az állítást, mely szerint az Unió a jogállami normák korlátozása miatt bünteti Magyarországot a források befagyasztásával. 72% az adat minden oszlopban.

·        Azt az állítást, hogy A NATO lépései miatt kényszerült Oroszország Ukrajna megtámadására igaznak tartja az általános iskolai végzettségűeknek 48%-a, amíg a diplomásoknak alig több, mint a 30%-a tartja hitelesnek a kormányzati kommunikációt ebben a kérdésben.

·        Korosztályok szerint vizsgálva a dezinformáció elleni felvértezettséget, nem igazolják az adatok a feltételezést, hogy az idősebb generációk sokkal kiszolgáltatottabbak lennének a politikai propagandának, mint a fiatalok. (III. táblázat) Vagy talán éppen úgy kell tekinteni az adatokat, hogy a fiatalok ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint az idősebb generáció.

·        Csaknem 20% a különbség a televízió alapján tájékozódók és a politikai propaganda által el nem ért emberek véleménye között annak az állításnak a megítélésében, hogy a baloldal háborúpárti, a kormány békepárti.

·        Nem igaz, hogy a rosszabb anyagi helyzetben lévők lennének a politikai propaganda kampányok igazi áldozatai. Azt az állítást, hogy a baloldal háborúpárti, a kormány békepárti a rossz anyagi helyzetben lévők tartják igaznak a legkisebb arányban, az eltérés a gazdagok és a szegények között 25 %.

·        30% nagyobb azok aránya a gazdagabbak körében, a szegényebbekhez képest, akik szerint az Unió a gyermekvédelmi törvény miatt bünteti Magyarországot a források befagyasztásával.   

Az állítások, amelyek fogadtatására kíváncsiak voltunk:

1.     A baloldal háborúpárti, a kormány békepárti

2.     A baloldali politikusok külföldi érdekeket szolgálnak pénzért: „Megvették őket kilóra”

3.     A kormány gyermekvédelmi törvényének célja nem a gyermekek védelme, hanem a melegek és más szexuális kisebbségek elleni uszítás

4.     Az LMBTQ propaganda veszélyezteti a gyerekek egészséges szexuális fejlődését

5.     Orosz katonák gyerekeket hurcoltak Ukrajnából Oroszországba

6.     Rogán emberei belenyúltak az ügyészségen a végrehajtói maffia lehallgatási jegyzőkönyveibe, és kihúztak onnan számukra kínos részeket

7.     Az Európai Unió háborúpárti, a magyar kormány békepárti

8.     Döntően befolyásolja a választást a kormány erőfölénye a médiában

9.     A magyar kormány sikeresen legyőzte az inflációt

10. A magyar kormány intézkedései miatt volt Európában Magyarországon a legmagasabb az infláció 2023-ban

11. Az Unió a gyermekvédelmi törvény miatt bünteti Magyarországot a források befagyasztásával

12. Az Unió a jogállami normák korlátozása miatt bünteti Magyarországot a források befagyasztásával

13. A kormány több milliárd forintot költ Facebook-hirdetésekre

14. A NATO lépései miatt kényszerült Oroszország Ukrajna megtámadására

A médiafogyasztási szokásokról a PPI kutatással párhuzamosan, azonos mintavétellel  végzett felmérés számai sokat segítenek annak megértésében, hogy milyen információs bázison nyugszik a választók tájékozottsága. Az adatok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a politika iránti érdeklődés meglehetősen alacsony: a válaszadók mindössze 6 százalékát saját bevallása szerint nagyon, további 23 százalékát pedig közepesen érdekli a politika. Ezek meglehetősen alacsony értékek akkor, amikor geopolitikai krízisek mellett izgalmas belpolitikai események is zajlanak. 

 A Mérték Médiaelemző Műhely kutatásában az volt az első kérdés, hogy mennyire érdekli a megkérdezettet a politika. A válasz sokkoló lehet azoknak, akik nem követik a választók politikai affinitását felmérő kutatásokat. Különösen a háborús tematika felerősítése miatt árulkodóak a számok. Békeidőben természetes magatartás az, ha a közösségnek csak egy kis része, esetünkben nagyjából a 6 százaléka érdeklődik csupán erősen a politikai játszmák iránt. Háborús fenyegetettség idején azonban, azt hinné az ember, hogy bekapcsolnak a hagyományos reflexek, az érdeklődést nem a kíváncsiság, hanem az egzisztenciális félelem generálja. A soviniszta, rasszista, kommunista, nacionalista, fasiszta, beszédnek éppen ez a funkciója. A hagyományos mérlegelést felülírja az önvédelmi, a fajvédelmi, az identitásvédelmi ösztön.

A kegyelmi botrány árnyékában rég nem látott alacsony szintre apadt a Fidesz-KDNP támogatottsága 2024 tavaszán. Azzal kellett szembesülnie a párt vezetőinek, hogy a 2022-es, 3 milliós támogatottsághoz képest elveszített egyes mérések szerint ötszázezer, más mérések szerint több, mint 900 ezer szavazót. Aminek csaknem a felét az utóbbi hónapokban. Erről  a mélypontról kellett volna visszahozni a választások idejére a támogatók számát lehetőleg minél magasabbra, a háborús kampánnyal azonban lényegében csak megállítani sikerült az apadást. 2 millió 48  ezres szinten állt meg népszerűségvesztés. Ennyien szavaztak a választáson a Fideszre.

Az alaptörvény tizenegyedik módosítása értelmében 2024-től az európai parlamenti választással egy időben kellett megtartani az önkormányzati választásokat  Magyarországon.  A háborús tematika beemelését a kampányba az összevont választás jelentősen megkönnyítette, mert a háború és Brüsszel összekapcsolása évek óta vézérfonala volt a kormányzati politikai propagandának, ezzel szemben a háború és  az önkormányzatok összekapcsolása sokkal nehezebben ment volna.

A médiafogyasztási szokások szorosan kapcsolódnak a politikai propaganda hatékonyságának vizsgálatához, mert megvilágítják, hogy a társadalmi hamis tudat kialakításában hogyan vesznek részt a kormányzat által támogatott vagy felügyelt, illetve a kormányzati forrásokból busásan részesülő felületek. Arra külön kérdés volt a PPI’24 kutatásban, hogy mennyire világos a nézők, az olvasók előtt, hogy az általuk legfontosabbnak tartott médiumok a szerkesztés során mennyire törekszenek a kormányzat kedvébe járni, illetve mennyire tekinthetőek független csapatnak.  A döntő adat: szó sincs arról, hogy a választók többsége ne lenne tisztában a kedvelt honlapja, tévéje, rádiója politikai elkötelezettségével. Erről, és a médiafogyasztási szokásokról külön kutatás is készült a Mérték Médialemező Műhely irányításával.

Erre a számsorra úgy is érdemes tekinteni, hogy nem voltak könnyű helyzetben a válaszadók, hiszen a tárgyilagos tájékoztatásnak része az, ha a kormányzat álláspontját is közvetíti a médium. Egyetlen kérdés tehát nem alkalmas annak vizsgálatára, hogy az adott szerkesztőség különbséget tesz-e a kormányzati politikai propaganda és az objektív hír között. A kérdések összesége alapján azonban egészen pontos válasz adható. A választók tudják, hogy propaganda kiadványt olvasnak, vagy újságot. A kutatók konszenzusa szerint, tudja, nem zavarja, sőt, azért olvassa, mert azt akarja hallani… Azt is vizsgálta a párhuzamosan végzett kutatás, hogy a választók mekkora hányadát érdekli komolyan, mekkora hányadát közepesen a politika. Azért érdekes ez, mert, aki csak közepesen érdeklődik a közélet iránt, az könnyen válhat a politikai propaganda áldozatává. Márpedig lényegében csak az a 6 százalék védett a manipulációkkal szemben, aki nagyon intenzíven követi a fejleményeket. Éppen azért teremtették meg a jogalkotók a demokratikus államokban a közszolgálati médiumokat, hogy legyen egy államilag, a piacnak nem kiszolgáltatott, központi forrásból fenntartott, a pártoknak sem kiszolgáltatott objektív információs forrás választók számára, amelyben meg lehet bízni.

Lássuk akkor a politikaipropaganda kampány, amúgy cáfolt, állításait és fogadtatásukat.

Azt a számsort vizsgáljuk most, amelynek megkérdezettjei igaznak tartják a bemutatott  állítást, és csak azok körében nézzük, akik egyáltalán találkoztak az állítással.

Nem ennek a kutatási jelentésnek a feladata tisztázni, hogy ki és milyen normarendszer szerint minősíthet másokat háborúpártinak, illetve, hogy egyáltalán háborúpártinak tekinthető-e, ráadásul egységesen, az Európai Unió minden olyan állama, amely támogatja Ukrajna harcát a megszálló országgal szemben. A Politikai Propaganda Indikátor azt mutatja meg, hogy egy-egy ország, közösség tagjai, a választás során, még szabadon dönthetnek-e a saját sorsukról, vagy már olyan hatékony a dezinformációs gépezet, vagyis olyan nehéz manipulációtól mentes információhoz jutni, hogy talán már nem is beszélhetünk szabad választásról.

Az „imprilisták” szolgálói, szólt a vád évtizedekig a demokratikus átalakulást követelőkre, még a rendszerváltás előtti, szocialista időkben. Az idegen érdekek szimbóluma lett Soros György, aki most a háborúpártiak óriásplakátjain is megjelent. Az oszlopok azt mutatják, hogy igaznak tartja az állítást a Fidesz-szavazók 84 százaléka. Arra azonban valószínűleg csak fókuszcsoportos vizsgálat adhat magyarázatot, hogy milyen megfontolásból mondja a DK, MSZP, Párbeszéd összefogás híveinek 34 százaléka azt, hogy a sajátjaikat az idegenek megvették kilóra. Azzal is érdemes kalkulálni, hogy a megkérdezett demokraták logikája akár lehet az is: a külföldi pénz a források nem az idegen érdekek szolgálatában, hanem éppen fordítva, a magyar liberális demokrácia fejlődése érdekében érkeznek.

A többi ellenzéki párt esetében a magas szám, a 33 % magyarázata lehet az is, hogy abban a csoportban ott van a Mi Hazánk és a Jobbik, amelyek nézetei nincsenek túl távol a Fidesz propaganda-sémáitól. Feltűnő, hogy a Tisza Párt híveinek csak 18 százaléka tartja igaznak az állítást. Róluk ez alapján feltételezhető, hogy ők a legérzékenyebbek a politikai propaganda hamis vádjaira. 

Lehetneaz utolsó ábra az, amely azt mutatja, hogy a társadalom többsége tisztában van

azzal, hogy nem tiszták a választások Magyarországon, hiszen igaznak tartják az állítást, hogy a kormánypárt médiafölénye döntően befolyásolja a választást. 

A mélyebb elemzés előtt most csak egy táblázatot emelek ki. Ebben azoknak az arányát látjuk, akik találkoztak a kritikus állításokkal, és igaznak is tartják az állítás tartalmát. Az elemzés szempontjából azért lehet ez a legfontosabb nézet, mert ebben a merítésben minden bizonnyal sokkal nagyobb azoknak a részaránya, akik végül el is mennek választani.

Sárgával jelöltük azokat a kampány üzeneteket, amelyek igazolhatóan a választók félretájékoztatását szolgálták, zölddel pedig azokat, amelyek igazolhatóan tényeken alapultak.

Ahol a mindennapi tapasztalat élesen ütközik a propagandával, ott sokkal rosszabbak a propagandista esélyei. Például az úgynevezett háborús infláció volt a hivatalos fordulat az Európában kiugróan magas magyar inflációs adat indoklására, de a FIDESZ támogatóinak lényegében fele sem fogadta el a kormányzati érvelést. A Fidesz támogatóinak  49%-a szerint is az infláció igazi oka a magyar kormány maga. A DK/MSZP/Párbeszéd Összefogás hívei, illetve a Tisza Párt támogatói már 84 illetve 83 %-ban gondolták úgy, hogy a magyar kormány intézkedése miatt volt kiugróan magas Magyarországon az infláció. Az úgynevezett tükör-állítás igazságtartalmával kapcsolatban is sokatmondó a választók álláspontja. A FIDESZ híveinek csupán a 62 százaléka tartotta igaznak, hogy a magyar kormány sikeresen legyőzte az inflációt. A DK/MSZP/Párbeszéd Összefogás híveinek azonban már csak mindössze a 19 százaléka értett egyet az állítással. Ami persze azt is jelenti, hogy 19 százalék egyetértett.

Az egyes kampányelemek szervesen épülnek egymásra. A kormány érvelése szerint Magyarország azért van büntetőpadon az Unióban, mert egyrészt ragaszkodik a gyermekvédelminek nevezett törvényhez, valamint azért, mert nem támogatja a háborút, illetve azért, mert nem támogatja a migránsok szétosztását. Az adatok azt mutatják, a kampányok sikeresek voltak. A FIDESZ támogatóinak 73 százaléka szerint az Unió a gyermekvédelmi törvény miatt bünteti Magyarországot a források befagyasztásával. Ők azok, mármint a FIDESZ támogatói, akiknek 80 %-a igaznak tartja az állítást, hogy az LMBTQ propaganda károsan befolyásolja a gyermekek szexuális fejlődését. Meglepő adat, hogy a DK/MSZP/Párbeszéd híveinek is 48 %-a gondolja hasonlóan. De még a Tisza Párt támogatóinak is 36 százaléka elfogadja ezt az érvelést, hogy a LMBTQ propaganda bármit is tesz a gyerekek szexuális fejlődésével.. Si A DK/MSZP/Párbeszéd Összefogás támogatóinak 46%-át is meggyőzte arról a kormány, hogy az uniós források befagyasztásának egyik döntő oka az úgynevezett gyermekvédelmi törvény. A Tisza Párt mögött állóknál 44% ez a szám.

Látszólag összeegyeztethetetlen adatok is kijöttek a vizsgálatból. Az előbbi adatsorral mintha nem passzolna az a válaszsor, amit arra az állításra feleltek a megkérdezettek, hogy az Unió a jogállami normák korlátozása miatt bünteti Magyarországot a források befagyasztásával. A FIDESZ támogatóinak 71 százaléka tartja igaznak ezt az állítást. Ha összeadjuk a két értéket, 73 plusz 71, az biztos több, mint száz, de a társadalomlélektani matek ennél bizonyára sokkal bonyolultabb.

Az adatokra érdemes úgy is tekinteni, hogy az egyes kampányállításokkal kapcsoltban együtt nézzük az ellenzéki támogatók véleményét, és úgy, hogy a teljes népesség arányában vizsgáljuk a politikai propaganda hatékonyságát. Szembetűnő, hogy mintha a tényekre alapozott politikai kampányok illetve a hamis állításokból felépített virtuális valóság elfogadottsága között mintha alig lenne különbség. A politikai kommunikációban természetesen „átmennek” a valós, szakértői helyzetértékelésre építő üzenetek is, de azért az aggasztó, hogy a nettó propaganda és valóságon alapuló, vagy legalábbis a jelenlegi tudásunk alapján valósnak feltételezhető (ld. Rogán-kérdés) állítások elfogadottsága között nincs érdemleges különbség.

Ergo: az igazság utat tör magának, de lényegében majdnem hasonló terjedést bármilyen üzenettel el lehet érni, ha mögé teszik a propaganda gépezetet, ami kifejezetten aggasztó. Mert például a teljes népesség egyharmada igaznak tartja, hogy a kormány békepárti, az ellenzék háborúpárti, ahogy lényegében ugyanilyen arányban, 31 százaléka a teljes népességnek gondolja úgy, hogy a kormány közvetve milliárdokat költ a Facebook hirdetésekre.

Az első állítást hitelesnek tartók tábora azért lesz sokkal több, mint a társadalom egyharmada, mert a Fidesz támogatóinak 65 százaléka ad hitelt a kormányzati politikusok hasonló állításainak, és bár az ellenzékiek esetében csak 22 százalék ez a szám, de a pártnélkülieknek is csaknem az egyharmada fogadja el hitelesnek az állítást. 

Az adatok másik metszete azt mutatja, hogyan oszlik meg a politikai propaganda hatása, milyen arányban tartanak igaznak egy-egy bizonyítottan hamis állítást a támogatók a pártok szerint, illetve mennyire tekintenek valósnak, egy bizonyítottan igaz állítást.

A cikk címében megfogamazott állítást, miszerint döntően befolyásolja a választást a kormányzat erőfölénye a médiában, a teljes népesség 40 százaléka tartja igaznak. Ezen belül  a Fidesz támogatóinak 18 százaléka, az ellenzéki választóknak kicsit több, mint a fele és a párt nélküli válaszadóknak csaknem az egyharmada tartja igaznak az állítást. Ha azonban azt nézzük, hogy azok közül, akik találkoztak az állítással, vagyis legalább valamennyire követik a közéleti folyamatokat, akkor azt látjuk, hogy a Fidesz támogatóinak 51 százalék tartja igaznak az állítást, az ellenzékieknek pedig jóval több, mint háromnegyede.

A kutatás nyilvános adatbázisa elérhető a Mérték Médiaelemző Műhely oldalán.
 

2024. június 18-án hozták nyilvánosságra a civilek a jelentésüket az uniós és önkormányzati választásról, azzal a címmel, hogy Szélsőségesen egyenlőtlen feltételek mellett zajlottak az európai parlamenti és önkormányzati választások Magyarországon.

A magyar választási rendszer súlyos demokráciadeficittel küszködik – derül ki a választásokkal foglalkozó hazai szervezetek közös jelentéséből. A Magyar civil választási jelentés az európai parlamenti és önkormányzati választások feltételeit és lebonyolítási körülményeit elemezte, valamint közel ezer szavazatszámláló személyes tapasztalatait építette egybe.  A 20k, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és az Unhack Democracy közös, és magyar szervezetek által először végzett választási elemzésének legfontosabb megállapítása: az elmúlt évtizedek rendszeres nemzetközi választási megfigyelői jelenléte, a nemzetközi demokratikus normákra és szerződéses kötelezettségekre hivatkozó ajánlások ellenére a magyarországi választások számos ponton továbbra sem felelnek meg a demokratikus követelményeknek.

A civilek állítását a PPI'24 kutatás számokkal támasztja alá.