A több mint 40 magyar kutatót, mérnököt és technikust foglalkoztató Wigner fusion elnyerte a következő ISFNT (International Symposium on Fusion Nuclear Technology) konferencia szervezési jogát, amely 2019. szeptember 23-27. között lesz Budapesten. Korábban fúziós technológia témájú konferencia még soha nem volt Magyarországon, fúziós plazmafizika témájú is 17 évvel ezelőtt. A pályázatot az idei ISFNT-n kellett a csapatnak bemutatnia Kiotóban, ahol a nemzetközi bizottság a magyar pályázatot találta a legjobbnak.

A Wigner fusion kutatócsoportjai mágneses összetartású magfúziós kísérletekben vesznek részt szerte a világban. A Wigner fusion összesen négy kutatócsoportból és néhány speciális témára szakosodott résztvevőből áll, amelyek közül három az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Plazmafizika Osztályán, egy pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetében található a Wigner Fizikai Kutatóközpont koordinálásában. A csoport munkáját Veres Gábor, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Plazmafizika Osztály vezetője irányítja.

A Wigner fusion az európai fúziós kutatási programba az EUROfusion konzorciumon keresztül kapcsolódik be, amely az európai fúziós kutatásokat koordinálja. A csoport tagjai több mint fél tucat mágneses összetartású kísérletben vesznek részt szerte a világban, mint például: ITER, JET, Asdex-Upgrade, W7-X, KSTAR, EAST.

A budapesti konferencia tiszteletbeli elnöke Lovász László, az MTA elnöke lesz. Veres Gábor szerint a nemzetközi szervezet döntése "óriási elismerés a területen dolgozó mérnök csapatunknak, és jól mutatja, hogy a nemzetközi közösség lát további potenciált a velünk való együttműködésben.”

A konferencián a világ minden tájáról összegyűlt, fúziós kutatással foglalkozó főleg mérnök adja elő, mutatja be a többi kutatónak/mérnöknek fúziós technológiai témájú munkáját. Az első ilyen konferenciát 1988-ban Tokióban rendezték.

Kicsiny Nap a Földön

Fúziós kutatások már a 20. század közepétől folynak a világban, azonban egy energiatermelő fúziós erőmű építése egyelőre még várat magára. Az 1950-es években Lyman Spitzer volt az, aki feltalálta az úgynevezett sztellarátor típusú berendezést, mely erős mágneses terekkel tartja össze a plazmát a szabályozott magfúzió létrehozásához. A következő évben meg is épült az első példány a princetoni plazmafizikai laboratóriumban. A sztellarátor név arra utal, hogy a Napban lezajló reakciókat a Földön megvalósítva hozzuk létre a szabályozott magfúziót, melyek révén hatalmas mennyiségű tiszta energia állítható elő.

Az 50-es évektől kezdve számos ilyen típusú berendezés épült, azonban - főleg technikai nehézségek, illetve amiatt, hogy akkoriban még nem voltak szuperszámítógépek, amelyek el tudták volna végezni a megfelelő számításokat egy ilyen berendezés megépítéséhez - lassan fejlődtek. A másik ígéretes mágneses összetartású fúziós berendezéstípus, a tokamak egyszerűbb kialakítása miatt sokkal gyorsabban tudott fejlődni. A tokamak ma is az energiatermelő fúziós erőművek kutatásának és építésének fő iránya (lásd: ITER).