Immár tizenhatodik ásatását végezte el Iharkúton a nyáron az a kutatócsoport, amely az utóbbi öt esztendőben a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának támogatásával folytathatta a bakonyi dinoszauruszok, valamint a hazai mezozoikumi ősgerincesek kutatását.

A További információk a kutatócsoport munkájáról és eredményeirőlcsoport – amely részben továbbra is az MTA, illetve az NKFIH, az ELTE és a Magyar Természettudományi Múzeum támogatásával végzi tudományos munkáját – az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely mellett új, potenciális lelőhelyeket fedezett fel, és megkezdte a feltárásukat. 

Villány – feltárul egy 230 millió éves ökoszisztéma

A Lendület-projekt egyik legfontosabb kutatása egy új, triász időszaki ősgerinces-lelőhely felfedezéséhez kötődik. A 2012-ben felismert lelőhelyen mára több ezer középső és késő triász kori ősgerinces, köztük porcos és csontos halak, Nothosauria és Placodontia hüllők, Tanystropheus-rokon Archosauromorphák és eddig közelebbről meg nem határozott páncélos őshüllők csontjait találták meg.

A leletek között egy részleges Nothosauria csontváza mellett töredékes koponya- és állkapocsleletek, továbbá izolált csontok és fogak százai is előkerültek, utóbbiakkal Segesdi Martin foglalkozik. A villányi leleteknek köszönhetően egy olyan, 240-235 millió évvel ezelőtti világba pillanthatnak be a kutatók, amikor a földtörténet legnagyobb, a perm-triász határon történt kihalása után néhány millió évvel megjelennek az első békák, teknősök, dinoszauruszok, pteroszauruszok és az emlősök közvetlen elődei. A villányi lelőhely hazai viszonylatban egyedülálló. Nemzetközi jelentősége pedig abban áll, hogy az egykori dél-európai kontinens sekélytengerrel borított partvidékének egy új része ismerhető meg általa. A paleontológusok felbecsülhetetlen értékű információkat kaphatnak a sekélytengeri gerinces élővilágról és a közeli szárazföldön élt, később diverzifikálódó csoportok legkorábbi tagjairól. 

Iharkút: dinoszaurusztojások a csontvázak között

Magyarország legnagyobb dinoszaurusz-lelőhelyén huszonöten folytatták az idén már tizenhatodik ásatást. Ezzel majd 600 négyzetméterre nőtt az eddig feltárt terület. A kutatók a Lendület program ideje alatt mintegy 200 négyzetméternyi területről előkerült fosszíliákat centiméter pontosságú GPS-mérésekkel kiegészítve 3D-s térképen rögzítették. Botfalvai Gábor és Albert Gáspár (ELTE) munkája révén az iharkúti csonttemető virtuális modellezésével lehetőség nyílik az egykori felhalmozódás körülményeinek tisztázására és annak megértésére, hogy hogyan és mennyi ideig zajlott az a folyók megáradásához kapcsolható természeti katasztrófa, amely a dinoszaurusztetemek és -csontok tízezreinek összehordásáért felelős.

Az őshüllőtojások Prondvai Edina vezetésével elvégzett részletes vizsgálata kimutatta, hogy a csonttartalmú rétegekbe krokodilok és különböző dinoszauruszok tojásainak maradványai is bekerültek. A szakemberek szerint ez arra utal, hogy ezeknek az állatoknak az üledéket szállító folyó környezetében is lehettek fészkelő területeik.

Az iharkúti lelőhelyhez köthető egyik legnagyobb felfedezés az Ajkaceratopsmaradványainak megtalálása volt. Ezzel elsőként igazolták a kutatók, hogy a Ceratopsia dinoszauruszok Európa kréta időszaki szigetvilágát is benépesítették. A szokatlan az volt, hogy e kistermetű dinoszaurusz fogai (mint a gerinces váz legnagyobb eséllyel megőrződő része) nem kerültek elő. A Virág Attila vezette kutatás kimutatta, hogy az iharkúti faunából ismert Ajkaceratops és Mochlodondinoszauruszok (utóbbi a Rhabdodontidae család tagja) fogai morfológiai jegyek alapján szinte elkülöníthetetlenek, egyedül a táplálkozásból eredő kopási mintázat használható a két növényevő dinoszaurusz maradványainak megkülönböztetésére.

A páncélos dinoszauruszok evolúciójával kapcsolatban a kutatócsoport igazolta, hogy a növényi táplálék hatékony rágása legkorábban a kréta időszak első felében (kb. 110 millió évvel ezelőtt) egymástól függetlenül több kládban is megjelent. Érdekes azonban, hogy míg ez a képesség az európai és észak-amerikai formáknál kialakult, a közép-ázsiai fajokra nem volt jellemző. Ez feltehetően azzal függ össze, hogy Európa és Észak-Amerika területén a trópusi, szubtrópusi klíma alatt döntően dús vegetáció létezett, Közép-Ázsiában viszont az arid klímához alkalmazkodó vegetáció biztosította az állatok táplálékát.

Ajka – egy mocsárvilág ősgerincesei

Az iharkúti lelőhely csonttartalmú rétegeivel azonos korú, ám egészen más, mocsári, tavi környezetre utaló üledékes kőzetek ismertek Ajka határából. Ezeket a város környéki szénbányászat keretében mintegy 140 éven keresztül fejtették. Bár a bányászat mindig is mélyműveléssel dolgozott, az ajkai barnakőszén felfedezése felszíni kibúvások révén történt 150 évvel ezelőtt. Ősi Attila kutatócsoportja 2015-ben megtalálta ezeket a kibúvásokat, majd gyűjtéssel és iszapolással egy értékelhető gerinces fauna első nyomait fedezte fel és publikálta.

A kutatók a közeljövőben két szisztematikusan gyűjthető, nagyméretű feltárást végeznek el Ajka Város Önkormányzata és a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. segítségével. A szakemberek azt remélik, hogy ezáltal új és jelentős gerinces-leletanyag kerül elő, ami hozzájárul a 85 millió évvel ezelőtti Dunántúli-középhegység szárazföldi élővilágának feltérképezéséhez - zárja cikkét az mta.hu