Az agy különböző részeiben a szürkeállomány sűrűségében tetten érhető apró eltérésektől függ, hogy valaki mennyire empatikus – állítja egy a NeuroImage-ben megjelent tanulmány. A kutatás során a különböző agyi struktúrák és az empátia két típusának összefüggéseit vizsgálták. Különbséget tesz a tudomány az úgynevezett affektív és a kognitív empátia között. Míg az első az érzelmi beleélést jelenti, a második embertársunk gondolatainak, motivációinak megértését. – Azok, akiknek erős az affektív empatikus készségük, hajlamosabbak szomorú történetet hallva sírva fakadni, míg akik a kognitív empátiában jobbak, sokkal inkább racionálisak, és képesek egy pszichológushoz hasonlóan hamar megérteni a másik gondolatait – magyarázta a Popular Science-nek Robert Eres, az ausztráliai Monash Egyetem pszichológusprofesszora, a tanulmány egyik szerzője.
Empátiaszint-felmérő tesztet töltettek ki 176 résztvevővel a kísérlet során, majd az agyukat az úgynevezett Voxel-alapú morfometria (idegi képalkotó eljárásoknál használt elemzési módszer, amely a szürkeállományban lévő eltéréseket képes felmérni) segítségével vizsgálták. Azoknál, akiknek a kérdőív alapján erősnek bizonyult az affektív empatikus készségük, úgy találták, a legerősebb érzelmek létrehozásáért felelős agyterület, az úgynevezett insula (az agykéreg azon része, amely az oldalbarázda és az oldalhasadék mélyén helyezkedik el) közelében több szürkeállomány koncentrálódik. Ez az agyterület felelős az ízek, szagok feldolgozásáért, továbbá azoknak a hangképző mozgásoknak a megtervezéséért vagy koordinációjáért, amelyek a beszédhez szükségesek. Azoknál ugyanakkor, akik a kognitív empátia teszten értek el magasabb pontszámot, a szürkeállomány az agyuk két féltekéjét összekötő részén, az úgynevezett övtekervény (cingularis) területén koncentrálódott. Ez az a terület, amely a szociális információkat dolgozza fel, és segít a döntéshozatalban.
Az igazán érdekes kérdés, hogy bizonyos emberek empatikusabbnak születnek-e, és ennek megfelelően összetettebb-e az idegrendszerük a megfelelő területeken a többiekénél; vagy életünk folyamán tanuljuk meg ezt a képességet, és emiatt növekszik meg az érintett idegrendszeri terület – mondta lapunknak Acsády László. A Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoport-vezetője szerint ha az első eset áll fenn, az azt jelenti, hogy az empátia inkább a génjeinken múlik, ha pedig a második, akkor azt, hogy az empátia tanulható és fejleszthető.
Összefügg az agyszerkezet és az empátia
Mint kifejtette: annyi bizonyos, és már ismert tény, hogy az empátia – hasonlóan minden más humán funkcióhoz – megfelelő agyrészek aktivitásához köthető. Korábban az empátiát úgynevezett funkcionális képalkotó eljárásokkal mérték. A módszer lényege, hogy a páciensnek empátiát kiváltó képeket mutatnak, miközben azt vizsgálják, hogy idegrendszerének melyik területén fokozódik a vérátáramlás, az ugyanis magasabb idegi aktivitásra utal, ami jelzi, hogy ezen a területen dolgozza fel az agy az adott információt. Az új kutatás célja az volt, hogy ellenőrizze: a különféle tesztekkel empatikusnak kimutatott emberek bizonyos idegrendszeri területein tényleg több idegsejt található-e – hangsúlyozta a kutató. Hozzátette: azt eddig is tudták, hogy az insula és az övtekervény aktiválódik, amikor valamit mélyen átél az ember; a kutatók most arra voltak kíváncsiak, összefügg-e ez az agy szerkezetével is. És úgy tűnik, hogy igen.
Korábban már nagyon sok kísérlet kimutatta, hogy az agy szerkezete még felnőttkorban is megváltozhat. Ha például sokáig és sokszor végzünk valamilyen mozgásos feladatot, akkor az ennek az irányításáért felelős agyi terület megnövekszik a többi rovására. Klasszikus példa erre a muzsikusoké, akiknél az ujjakat irányító idegrendszeri területek jóval nagyobbak, mint azoknál, akik nem zenélnek. Az idegrendszer tehát a felnőtt élet során is képes plasztikus átalakulásra, akár mérhető módon is megváltozhat az idegnyúlványok nagysága és sűrűsége.
Jó hír: az empátia fejleszthető
Acsády László szerint is fejleszthető az empátia. Mint mondta, nagyon sok kutatás arra enged következtetni, hogy bár ez nagyon komplex és bonyolult érzés, az állatoknál is megfigyelhető, még olyan „egyszerűbb” lényeknél is, mint az egerek. Korábban kimutatták, hogy az emberekhez hasonlóan náluk is az övtekervény felelős ezért az érzésért. Ha egy egér látja, hogy a társa bajba került, ő maga is megijed, de ha kikapcsoljuk az empátiáért felelős agyterületet, az érzés teljesen elmúlik. A párban élő egerek minél jobban megszokták társukat, annál jobban megijednek, ha az bajba kerül, vagyis egyre empatikusabbak lesznek vele. Ez azt jelenti, hogy az empátia fejlődni, erősödni tud – még az egereknél is. Minden valószínűség szerint ez az embernél is így van, de ezt további kísérletekkel kellene igazolni – mondta Acsády László.
Arról is szólt, hogy a két említett idegrendszeri területen túl további agyterületek játszhatnak szerepet abban, ki mennyire empatikus. Hevesen vitáznak a szakemberek például arról, hogy az úgynevezett tükörsejtek összefüggésben állnak-e az empátiával. Ezek olyan neuronok, amelyek képesek leképezni egy másik lény mozgását és aktivitását. – A tükörsejtek automatikusan leképezik egy fajtársam cselekedetét úgy, hogy egyenlőségjelet tesznek a másik és a saját aktivitásom közé, hiszen egy másik élőlény szándékát így tudom megérteni. Innentől viszont már csak egy lépés az a gondolat, hogy mások érzéseit is úgy élhetem át, ha a tükörsejtek segítségével teszem egyenértékűvé az ő és a saját emócióimat – tette hozzá az MTA kutatója.
