Hogyan veszi fel a kesztyűt a világ?

”Van egy látszólag többpárti parlamentünk, látszólag tiszta és szabad választásaink, látszólag pártatlan igazságszolgáltatásunk, és látszólag független tömegkommunikációs eszközeink. Hamis az egész, afféle Patyomkin-falu: a homlokzat mögött nincs semmi.”  (Anna Politkovszkaja)

„A demokrácia hátránya, hogy akik komolyan veszik, azoknak megköti a kezét, akik pedig nem veszik komolyan, azoknak mindent megenged.” (Václav Havel)

A tájékoztatás 22-es csapdája: az követelhetné a szabad sajtót, aki már tudja, hogy becsapják, de ha tudja, hogy megvezetik, akkor nincs is szüksége független médiára. Vagyis az, aki szinte csak propagandával találkozik, akár azt is hiheti, hogy szabad a tájékoztatás. A szabad választás egyik kritériuma a tájékozódás szabadsága.  Ahol a politikai propagandával szemben nem képezhetnek ellensúlyt a nem kormányzati forrásból eredő hírek, ott az ellensúly hiányzik, és féktelenné válhat a hatalom.

Álhírekkel az álhírek ellen? „Aki egy online játékban megtanul álhíreket terjeszteni, az a való világban jobban képes felismerni az álhíreket” – olvassuk Sascha Mattke beszámolóját a Heise német médiaportálon 2019 augusztusában. ^[1] Mattke szerint az álhírek és az összeesküvés-elméletek a demokratikus rendre fenekedő legnagyobb veszélynek számítanak. Mattke csak egy lépéssel megtoldotta a Nature beszámolóját, amelyben két tudós arra felismerésre jutott, hogy hatásosabb a fake news elleni küzdelemben, ha a védőoltások mintájára kis, veszélytelen adagban juttatnak a szervezetbe fertőzést, mert az immunrendszer akkor bekapcsol. Ehhez a leghatásosabbnak az bizonyult, ha a szervezetet játékba hívják, állítson maga elő hamis híreket. A játék folyamán a játékos megismerte a hamis hírek természetét, és jobban felismerte utána már azokat a szándékosan fals információkat, amivel mások akarták becsapni őt. ^[2]

Az Európai Uniónak nincs adatbázisa, nincs mérési módszere, nincs technikája annak megállapítására, hogy bármely politikai csoportnak milyen mértékben sikerült szándékosan félrevezetnie a választás szempontjából kritikus tömeget. A félretájékoztatás mechanizmusát, társadalmi hatásait és az esetleges lehetséges védelmi mechanizmusok kialakítását átfogóan mutatja be a Bayer Judit által vezetett csapat 200 oldalas tanulmánya.^[3]

A svájci Magazin című lapban, 2019 első napjaiban nyilatkozta a Soros kampány kitalálójának, Arthur Finkelsteinnek a tanítványa, későbbi üzlettársa, George Birnbaum, hogy a Fidesz megrendelésére alkották meg a Soros-kampányt, a dollármilliárdos bankár rémképét, aki migránsokat akar betelepíteni Európába. Az állításról tudták, hogy nem igaz. Azt is tudták, csak akkor hitethető el a társadalom túlnyomó többségével a kampánytermék, ha a média biztosít hozzá egy, a közösséget beborító „üvegburát”. A rettegés megteremtése után már könnyű felkínálni a jó választást: a kormány megmenti a hazát. A módszer, vagyis a félelem generálása, illetve a megszemélyesítés módszere már Nixonnál is bevált, csak adaptálni kellett a magyar viszonyokra – nyilatkozta Birnbaum.^[4]

A demokrácia immunrendszere is fejleszthető. Korábban elégnek tűnt a demokrácia védelméhez, a tájékoztatás függetlenségének megteremtéséhez a közszolgálati médiumok felállítása, illetve a piaci médiumok függetlenségi garanciáinak előírása. Mára kiderült, hogy ezek a modellek kijátszhatók. Az új helyzetre a demokratikus garanciák új változatait kell kidolgozni, és a folyamat során az állapotfelméréshez használható egyik eszköz lehet a Politikai Propaganda Indikátor.

Az állam által aránytalanul uralt nyilvánosság leleplezésére 2019 elején a Klubrádió, a Mérték Médiaelemző Műhely és Jávor Benedek uniós képviselő uniós eljárást kezdeményezett tiltott állami támogatás miatt. A vizsgálat azonban arra nem adhat választ, hogy mennyire volt eredményes a politikai propaganda a sok milliárd forintból, közpénzen fenntartott fórumokon keresztül. Azzal kapcsolatban sincs semmilyen mérés, hogy mely lényeges információkról nem szerezhettek tudomást a propaganda médiumok fogyasztói, illetve hogy milyen hamis hírek álltak össze hamis képzetekké a fogyasztók fejében a választás szempontjából egyébként érdemleges topikokban. A PPI bevezetésével láthatóvá válna, hogy a hírkorrupciós rangsorban hol helyezkedik el az adott társadalom. 

A PPI pilot projekt

A kutatócsoport (Megyeri Klára, Polyák Gábor, Vicsek Ferenc, Závecz Tibor) a felmérés módszertanának kidolgozására az iterációs közelítést választotta. Viszonylag hamar kiderült, hogy a források nem lesznek elegendőek a széleskörű, és minden részletre kiterjedő adatfelvételre. Első nekifutásra is lett volna több mint 100 kérdés, amelyek persze kisebb csoportokba szedve tapogathatták volna le a migráció, az Unió, a korrupció, az egészségügy, a szegénység, az Akadémia, a CEU, az alkotmányosság, az infláció, a gazdaság, a családtámogatás, sporttámogatás, és a jelentősebb közéleti szereplőkkel kapcsolatos politikai propaganda által diktált képet, illetve ahhoz képest a hiteles forrásokból reprodukálható valóságot. Nagyobb költségvetéssel alkalmunk lett volna a regionális és a generációs, illetve egzisztenciális mintázat alaposabb feltérképezésére is. A kiterjedt kutatás költség keretének azonban csak alig az egytizede állt a rendelkezésünkre. Ezért a programban részt vevő Alapítvány csak egy pilot projekt elvégzéséhez járult hozzá, azt feltételezve, hogy az első eredmények már elegendő alapot teremtenek egy nagyobb fundraising akcióhoz.

A kérdések összeállításakor tekintettel kellett lenni arra is, hogy jól elválasztható legyen a politikai közbeszéd és a politikai propaganda, illetve az oldalsemlegességet is alapvető tudományos kötelezettségnek tekintettük. Ha a politikai propagandára fordított összegeket a politikai oldalak szerint arányosítjuk, akkor a kérdésekben nagyjából négy az egyhez lett volna a helyes arány, de több kérdést választottunk a mintába az ellenzék propaganda-üzenetei közül. Annak felderítése is célja volt a pilot projektnek, hogy milyen jellegű témaköröknél várható el a megkérdezett alanyoktól, hogy legalább kísérletet tettek egy-egy fontos hír hitelességének megítélésére. Figyelembe kellett vennünk, hogy a minta, vagyis a megkérdezettek száma sem lehet a sztenderd nagyságú, mert a költségvetési korlát a nagyobb minta esetén csak kevesebb kérdés feltevését fedezte volna. A szakmai konszenzus egy pilot projekt esetében az 500 fő lett. A vizsgálatot úgy kellett belőni, hogy a közvélemény kutatók leterheltségét is figyelembe kellett vennünk. Nagyon messzire nem nyúlhattunk vissza a múltba a kérdésekkel, mert akkor a politikai napirendről már lekerült ügyek esetében könnyen feledésbe merülhettek az emlékek, másrészt a nagyon friss ügyek esetében pedig kalkulálnunk kellett egy társadalmi percepciós idővel, amennyi idő alatt viszonylag széles rétegeket elérhetnek a propaganda akciókkal terjesztett információk.

A vizsgálat telefonos megkérdezéssel, 2018 áprilisban folyt, a kérdések annak az időszaknak a jellegzetes politikai propaganda üzeneteit tartalmazzák. A költségvetési korlátok miatt le kellett mondanunk a nemzetközi összehasonlítás lehetőségéről. Több ország adatainak összehasonlítása egyértelművé tette volna, hogy a nemzetközi folyamatokról milyen mértékben tér el az egyes államok polgárainak véleménye, ezzel a politikai propaganda hatásfoka nemzetenként lett volna vizsgálható. 

A Politikai Propaganda Indikátor bevezetésének célja, egységes módszertan, mérési, értékelési modell kidolgozása, amellyel összehasonlíthatóvá válik térben és időben, kampányonként és együtt a politikai propaganda hatása a közvéleményre. Olyan adatbázis létrehozása, amely alapján megítélhető, hogy az egyes társadalmakban, közösségekben mennyire terjedtek el a politikai propaganda üzenetei, miként alakítják át a közösség világképét a hírek, és milyen mértékben az álhírek, milyen mértékben formálják a közösség véleményét, akaratát, döntéseit a tudatosan terjesztett hamis információk, a szándékos félrevezetések, illetve mennyire válik veszélyessé tájékozatlanság. 

Korábban mintha senki nem vizsgálta volna a dezinformációs mechanizmusokat az eredmény felől, a választói akarat feletti befolyás mértéke felől. A konszenzusos mérőrendszer lehetőséget ad a demokratikus védelmi mechanizmusok beindítására, illetve idejében jelezheti, a demokratikus tájékoztatási normák sérülését a demokratikus értékeket őrző szervezeteknek. A PPI egy mérőszám, amely megmutatja, hogy mennyire kiegyensúlyozott a küzdelem a vizsgált közösségben a politikai propaganda és a független tájékoztatás versenyében. A PPI a kommunikációs manipuláció hatékonyságának indexe. A XXI. században, az új médiarendszerek elterjedésével a feje tetejére állt a tájékoztatás. Elválik egymástól a valóság és a percepció. Az új eszközök és elterjedtségük a manipulációs lehetőségek új perspektíváit nyitották meg. A Politikai Propaganda Indikátor bevezetésével legalább részleges (tisztán)-látás-korrekció érhető el.  

Az Unió Bizottságának és más nemzetközi szervezeteknek nincsenek mérőszámai, amelyekkel jellemezhető a tájékoztatás és a tájékozottság állapota. Ahogy a korrupciós index[5] [GP1] sem a korrupciós esetek számát méri, hanem egy érzékelési index, vagyis a korrupciós érzetet mutatja meg, úgy a PPI is az érzékelési adatokból állítana össze rangsort.

Az internet következményeiről írja Bajomi-Lázár Péter: „A [GP2] helyzetet tovább rontja, hogy az újságírók mind jobban elveszítik információs kapuőri szerepüket is, és az online társas médiumokon – a Face­bookon, a Twitteren, az Instagramon – maguk a politikusok válnak hírközlővé. A kényelmetlen ügyeket feszegető újságírókat megkerülve, közvetlenül kommunikálnak választóikkal. A politikusok és a választók közötti szűretlen (politikai) kommunikáció nemcsak az újságíró munkáját iktatja ki, hanem a pártét is. ...Csakhogy ez egyet jelent azzal is, hogy a kulturális elitek elveszítették a kommunikáció feletti kollektív ellenőrzésüket. A kommunikált üzenetek mennyisége nőtt, de minőségük romlott. Az online fórumokon folyó beszéd színvonala közmondásosan rossz. Az információkat ma valóban könnyebb fellelni, ám megbízhatóságuk csökken. Napjainkban ráadásul nemegyszer a kormányzat által fizetett bértrollnokok lehetetlenítik el az érdemi közbeszédet, s ezzel nemegyszer a jó szándékú választópolgárt is arra késztetik, hogy távol tartsa magát az online politikai vitáktól.”^[6]

Eredmények

A Závecz Research által végzett reprezentatív telefonos közvélemény kutatásban megkérdeztünk 500 embert, azt vizsgálva, hogy Magyarországon milyen széles körben terjedtek el, lettek elfogadottak azok a politikai propaganda által terjesztett hírek, amelyeket korábban több hiteles forrás cáfolt, tehát ellenőrizhetően nem tényeken alapultak, hanem a propaganda-kampányt szolgálták. Azt vizsgáltuk, hogy a nyilvánosságban milyen széles körben találkoztak egy-egy propaganda-kampány állításaival a megkérdezettek, illetve milyen mértékben tartották igaznak a propaganda kampányból hozzájuk eljutott állításokat. Nem vizsgáltuk a kérdések igazság tartalmát. Törekedtünk arra, hogy a politikai paletta minden oldaláról szerepeljenek állítások. Tudomásul vettük a pilot projekt korlátait, vagyis, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokból nem futotta csak 15 állítással kapcsolatban a legfontosabb paraméterek tisztázására. Azt is megnéztük, hogy a sajátos magyar médiarendszerben milyen arányban nem értesültek fontos és több hitelesnek tekinthető forrásban igazolt hírekről a választók, illetve milyen mértékben tartják igaznak azokat az állításokat, amelyeket elhallgattak előlük, amelyekkel tehát nem találkozhattak korábban, noha azok hírértéke a közlést bőségesen indokolta volna.  

A PPI három fő csoportot különböztetett meg. A Politikai Propaganda Indikátor Alfa változatában olyan kérdések társadalmi fogadtatását vizsgáltuk, amelyeknél egyértelműnek látszott, hogy a kampány célja a tényektől jelentős mértékben független közösségi képzet kialakítása volt.

Két dimenzióban vizsgáltuk az állításokat. Egyrészt azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek találkoztak-e a hírrel, másrészt azt, hogy hitelesnek tartják-e az állítást. A már részletes és nagyobb költségvetésből gazdálkodó kutatásnál legalább 100 kérdést kell feltenni, amelyek között akkor bőségesen lesz hely és idő az olyan állítások, kérdések megfogalmazására is, amelyek semmilyen módon nem megkérdőjelezhetőek – például hogy nem lapos a Föld – mert ezek a kérdések segítik a válaszok értékelését. Ha vannak a felmérésben triviális kérdések, akkor azok igazolhatják a mintaválasztás normalitását. A bővített, tehát már nem pilot projekt keretében végzett kutatás több lehetőséget kínál a szociológiai háttér részletesebb elemzéséhez a mintavételi adatok széleskörű megfogalmazására. Ezúttal sem a régiókra, sem az egzisztenciális körülményekre nem volt alkalmunk részletekbe menően kitérni. Pedig nagyon fontos lenne tudni, hogy mely országrészek, mely korosztályok, mely pártok támogatói, milyen jövedelmi csoportok milyen típusú politikai propagandával szemben kritikusabbak, illetve melyek érnek el könnyen és milyen körben nagy hatást.

A Politikai Propaganda Indikátor Béta változatában az információs fekete lyuk méretére voltunk kíváncsiak. Olyan kérdéseket tettünk fel, amelyekről nélkül hallgatott a kormánypárti média. Azt vizsgáltuk, milyen mértékű volt e hírek kapcsán a tájékozatlanság.

A Politikai Propaganda Indikátor Gamma változata részben egy karaktergyilkossági akció hatékonyságát mérte, illetve a pozitív propaganda hatását, egy olyan esetben, amikor a parlamenti csaták kudarcainak enyhítéséhez volt szükség egy kampányra.

A mellékelt néhány diagram ezeket az összefüggéseket mutatják. A számok és összefüggések első értelmezési kísérlete olvasható alant. 

A kérdezőbiztosok által feltett állítások

1. Éheztettek a határon az átmeneti zónában menekült gyermekeket (Béta)
2. Soros György szervezi a migránsok szállítását Európába (Alfa)
3. Az Európai Unió szervezi a bevándorlást
4. Brüsszel az Unióban szabadon használható bankkártyát ad a migránsoknak
5. Brüsszel nem akarja megfékezni a bevándorlást
6. 35 ezer ember hamarabb halt meg Magyarországon, mert nem jutott idejében orvosi ellátáshoz
7. Tömegesek a felmondások az állami szektorban a túlóra törvény elfogadása óta
8. Orbán veje, Tiborcz István törvényt sértett uniós pénzek felhasználása során
9. Mészáros Lőrinc vagyona valójában Orbán Viktor vagyona
10. Kiszolgáltatottá, Putyin adósává teszi Magyarországot az új atomerőmű
11. Magyarország védi meg Európát a bevándorlástól (Gamma)
12. Az Európai Ügyészséggel el akarja venni az ország önállóságát Brüsszel
13. Hadházy Ákos meggyilkolta a szomszédját, és hatalmas tolnai földmutyik részese
14. A túlóra keretek felemelése a munkavállalók érdekeit szolgálja
15. Az uniós határvédelem nem engedné, hogy magyar katonák védjék a határainkat

A telefonos közvélemény kutatás során az állítások részben keverve, és nem csoportosítva hangzottak el, ezzel is kerülve a kérdések révén esetleg sugallt utalást a válaszokra. A cikk olvasója számára, leginkább a könnyebbség kedvéért, illetve annak igazolására, hogy milyen információk állhattak a közönség rendelkezésére, milyen üzenetekkel találkozhattak a polgárok a mindennapi tájékozódás során: minden kérdéshez mellékelünk rövid hátteret. Ezek megvilágítják, mi a különbség a sokoldalú tájékozódás lehetőségeivel élő polgárok információs bázisa, és az átlagos informáltság között. A mellékletben összegyűjtöttünk cikkeket, amelyek részben tiszta forrásai az állításoknak, másrészt esetleg hatásos cáfolatai a politikai propaganda kijelentéseinek. Illusztrációnak bemutatunk ilyen gyűjtéseket, de a terjedelemi korlátokra tekintettel több esetben a háttér elérésére csak linket mellékelünk.

A vizsgálat célja a politikai propaganda hatásának mérése az általános tájékozottságra. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a politikai propaganda kampányok célja éppen a tájékozottság befolyásolása. A Politikai Propaganda Indikátor Alfa este azt mutatja meg, hogy tíz megkérdezett emberből átlagosan hányan tartanak valósnak egy a politikai propaganda középpontjában szereplő hírt.

A 2. kérdés esetén (Soros György szervezi a migránsok szállítását Európába) a megkérdezettek 82 %-a találkozott az állítással, és 44 % tartotta igaznak. A PPI 4,4. Ha mindenki úgy gondolná, hogy Soros György szervezi a migránsok Európába szállítását, akkor az érték 10 lenne. Ha senki sem tartaná hitelesnek az állítást, akkor a mutató értéke zéró lenne. A 2. kérdés esetében még tovább árnyalja a tájékozottság profilját, hogy ebben az esetben a politikai propaganda színpadán csaknem egyedül szerepelt a kormánykoalíció, mert az ellenzék hamar kiszállt a kampány-csatákból, reménytelennek ítélve ezen a fronton az összecsapásokat. Vagyis többnyire a független média és a politikai propaganda gépezet csapott össze - ezzel az eredménnyel.  Íme  két illusztráció:

Népességcsere zajlik Európában, részben azért, hogy a spekulánsok, mint amilyen Soros György is, sok pénzt kereshessenek a kontinens "tönkretételével" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth rádió 180 perc című műsorában. 2018. június 8-án. A kormányfő közölte: nyílt sisakkal kell harcolni Soros Györggyel és az ő "hadseregével" szemben, ki kell mondani, ők bevándorlást akarnak, az ideológiai motivációjuk pedig egy multikulturális Európa, nem szeretik ugyanis a keresztény Európa hagyományait, és azt gondolják, ha összekevernek bennünket egy más néppel, akkor Európa élhetőbb lesz. "Azért akarják tönkretenni Európát, mert abból nagy profitot remélnek, a pénzügyi spekulánsok már csak ilyenek" – fogalmazott Orbán Viktor. Azonban "mi nem akarunk összekeveredni másokkal", "jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk", mind a kereszténységet, a nyelvet, a kultúrát, mind pedig az életmódot tekintve, továbbá a vallásszabadságot és a családról, a férfi-nő viszonyról vallott felfogást illetően is - jelentette ki Orbán Viktor. Hozzátette, ezekről a kérdésekről, az értékek összeütközéséről szól majd a jövőre esedékes európai parlamenti választás is. Az Országgyűlés előtt fekvő alkotmánymódosításról szólva kifejtette: megvan a kétharmados többségük, ilyenkor nem szabad hezitálni, az ország védelmére azonnal mozgósítani kell az erőt, ezért az előterjesztés kimondja, hogy idegen népesség betelepítése Magyarországra tilos. A szintén előterjesztett Btk.-módosításban pedig bűncselekménynek minősítik az illegális migráció szervezését.

https://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/nepessegcsere-zajlik-europaban

Megbukott a Soros-terv! – mondhatnánk, ha létezett volna

Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy Afrikából és a Közel-Keletről évente legalább egymillió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is – így szólt a 2017-es „Soros-tervről” szóló nemzeti konzultáció első, kérdésnek álcázott állítása. Az Orbán-kormány Soros köré szőtt meséjének ez az állítás volt a tartópillére, minden más csak díszítőelemként funkcionált mellette.

Terv, ami nincs… Amikor Orbán Viktor két éve az Echo TV-ben felmutatta Soros egyik kinyomtatott esszéjét, bizonyítékul, hogy létezik a nagy terv, akkor is azt hangsúlyozta, hogy az amerikai-magyar milliárdos ármánykodással, a háttérből szervezi afrikaiak és ázsiaiak Európába telepítését.

Az nem zavarta a Fideszeseket, hogy később Soros leírta, helytelen volt az ötlete, hogy egymillió embert kellene befogadnia évente Európának. És az sem, hogy a bevándorlás titkos szervezése csak egy összeesküvés-elmélet. Vlagyimir Putyin holdudvarában találtak ki a tervet, a visszájára fordítva a gondolatmenetet. Soros azt állította az esszében, hogy egymillió menekült indul el a veszélyzónákból, amire az Uniónak jó lenne időben felkészülni. Putyin, illetve még előtte Arthur Finkelstein ezt úgy forgatták ki, hogy 1 millió menekültet akar betelepíteni. Később egy bizonyos Nikola Gruevszki nevű macedón jobboldali politikus szállította azt a koncepciót kampány célból Európába. Majd pár évre rá Gruevszkit is importálták.

 https://24.hu/belfold/2019/07/30/soros-terv-migracio-bevandorlas/

Az 5. kérdés esetében (Brüsszel nem akarja megfékezni a bevándorlást.) a PPI 6,5.  A megkérdezettek 65 százaléka tartotta igaznak, hogy Brüsszel nem akarja megfékezni a bevándorlást. A Politikai propaganda mezőben ez nem két kampány csatájának az eredménye, mert az amúgy Brüsszel által cáfolt állítással kapcsolatban nem használt kampány-eszközöket az Unió. Annak ellenére sem, hogy az alapállítással a megkérdezettek 77 százaléka találkozott. Az Unió megelégedett a hivatalos válasszal, amelyben az szerepelt, hogy a kormány nem folytat unió ellenes kampányt.  

https://www.origo.hu/nagyvilag/20190916-magyarorszag-brusszel-meghallgatas-varga-judit.html

https://fidesz.hu/hirek/orban-viktor-programot-hirdetett-a-bevandorlas-megallitasaert

https://ec.europa.eu/hungary/news/20190228_facts_matter_hu

Az eredmények - kérdésenként

Annak illusztrálására, hogy milyen erős a politikai propaganda hatása, íme néhány ábra:

Azokban az esetekben, amikor országos kampány, és a korábban már ismertetett kormányzati akciók egymást erősítik, akkor a politikai propaganda hatása sokkal erősebb.

Az Unióval kapcsolatos hírek esetében a PPI értéke nagyobb, mint 5. A megkérdezetteknek több mint fele igaznak tart olyan állításokat, amelyeket maguk az érintettek több fórumon cáfoltak, de politikai propaganda kampányt nem indítottak a politikai propaganda kampánnyal szemben, hogy cáfolják az  ellenük megfogalmazott vádakat. A magyar médiarendszer, és az azzal szorosan együttműködő propaganda rendszer eredményes munkája nyomán a népesség több mint fele valósnak tart olyan állításokat, amelyek igazolása nehezen végezhető el.  

Az adatok – összesített táblázatban mutatva – láthatóvá teszik a sávot, ahol a politikai propaganda működik. Azt is szemléltetik az oszlopok, hogy milyen széles körben mutat fogékonyságot a társadalom a politikai propaganda által kínált valóságértelmezésre. 

A Politikai Propaganda Indikátor azt mutatja, hogy propaganda eszközök hatékony használatával elérhető a közösségben, hogy sokszorosan cáfolt állításokról is azt gondolja a megkérdezettek 10 emberből átlagosan legalább négy, hogy igazak. Létrehozható a csalfa valóságkép. Nincsenek korábbról hasonló adataink, de a kétezer húszas évekre kulcskérdéssé vált, hogy elválasztható –e a valóság és a politikai propaganda által előállított alternatív valóság. A demokratikus döntések mögött a tömegekre hivatkozva születnek döntések, születnek választási eredmények, de a pilot projekt adati arra utalnak, hogy a tömegek könnyen megvezethetőek az olyan társadalmakban, amelyekben a hatalom ellenőrzése alá vonja a médiumok jelentős részét. 

A Politikai Propaganda Indikátor másik típusa azt mutatja meg, hogy 10 megkérdezett közül hányan nem tudnak lényeges, de a hatalom számára kínos hírekről, valószínűleg azért, mert azokat elhallgatták előlük. Vagyis milyen arányban nem értesül fontos hírekről a társadalom.  A megkérdezettek 34 %-a nem értesült arról, hogy éheztetnek gyerekeket a határon. Ennek a kérdésnek a hátterében is több nemzetközi szervezetnél kezdeményezett akció húzódik meg, a Helsinki Bizottság lépett fel a tranzitzónában éheztetett családok érdekében, és a kötelezettségszegési eljárások keretében több alkalom