Szerinte az ilyen biciklit mindenki meg tudja engedni magának, hisz olcsó az alapanyaga, és jóval könnyebb az átlagos biciklinél, hisz az átlagos bicikli 15 kg, a kartonból készült pedig csak 9 kilót nyom. A feltaláló sokat dolgozott azon, hogy kidolgozza a módszert, amely alapján a kartonpapírból készült bicikli megbírjon egy embert.

Az eljárás a következő: meghajtogatta az újrahasznosított papírból készült kartont, ez fokozta annak erősségét. Az alkatrészeket az origami elvei alapján dolgozta ki, míg a terméket az általa szabadalmaztatott gyantával kezelte. Annak megszilárdulása után kivágta a megfelelő alkatrészt.

A gyanta következő alkalmazása során már vízállóvá válik az alkatrész, és zománc hozzáadásával fényt és csillogást is kapott. A tervező szerint az így elkészült termék erősebb, mint napjaink legerősebb szénszálas biciklijei.

A váz, a kerék, a kormány és a nyereg ugyanezen eljárás alapján készül. Az abroncsok régi autóabroncsok újrahasznosításából származó szilárd gumikból készülnek. Lényeges dolog, hogy a tekerés nehezebb, ám kizárt a gumidefekt előfordulása. A lánc szintén újrahasznosított gumiból készül. A pedálok alapanyaga az újrahasznosított műanyag, a fékekről viszont nem tudni miből készülnek, mert Gafni nem árulta még el.

A 9 kilós bicikli egy, akár 220 kilós embert is képes megtartani, gyártási költségei 9-12 dollár között mozognak. Mivel olcsó darabról van szó, attól sem kell tartani, hogy ellopják őket. A sok állami támogatás és a reklámbevételek miatt Izhar Gafni nem kér pénzt a gyártásért, a 20 dolláros kereskedelmi árból fakadó nyereséget pedig meghagyja a kereskedőknek.