A Kr. e. 6–5. évezredben folyamatosan lakott újkőkori településre az M6-os autópálya építését megelőző régészeti feltárásoknak köszönhetően bukkantak rá a régészek. A kezdetben több helyen több csapat által párhuzamosan folytatott feltárási munkák közben derült ki, hogy egyetlen nagy lelőhelyről van szó, mégpedig Közép-Európa legnagyobb ilyen korú lelőhelyéről.

Demográfiai bumm és hanyatlás

Az Alsónyék-Bátaszéken 2006–2009 között végzett Az Alsónyék határában talált sírokból előkerült kerámiák a restaurátor műhelyben - videófeltárások a neolitikum több periódusából olyan európai jelentőségű felfedezéseket hoztak felszínre, amelyek feldolgozása kiemelkedő fontosságú forrásanyagként szolgál Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa csatlakozó területeinek újkőkori kutatásához is.

„Alsónyék első lakói a Balkánról érkezett földművesek voltak, akik a földművelés, az állattenyésztés, valamint a házépítés, illetve a kerámiakészítés tudását hozták magukkal” – mondta el Bánffy Eszter. Az 1300 évig folyamatosan lakott település mérete az újabb balkáni bevándorlók megjelenésével nőtt, a kor egyik jelentős kereskedelmi központja lehetett. „Az utolsó újkőkori fázisban több mint 120 gerendaszerkezetű, robosztus házat és 2300 sírt tártunk fel” – mondta a régész, aki kiemelte: volt olyan időszak, amikor rövid időn belül ötvenszeresére nőtt a lakosság létszáma.

A néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen keltezési technikának, valamint a természettudományos módszerek bevonásának köszönhetően a szakemberek évre pontosan meg tudták állapítani ennek a beköltözési hullámnak az idejét.

„Kr. e. 4730-ban történt mindez, de hogy miért, arra még keressük a választ” – mondta Bánffy Eszter. Mint ahogyan azt is szeretnék tisztázni, hogy két generáció után miért fordult meg a folyamat, és kezdett ismét csökkenni a település lélekszáma.

Alsónyék: a Lengyeli-kultúra néhány sírcsoportja
(A fotókból készült összeállítások Réti Zsolt és Kirsty Harding munkái)Fotó: Osztás Anett
Forrás: Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 94 (2016): p. 183, Fig. 2.