Vicsek Tamás és kutatótársai arra keresték a választ, hogy a madárrajok melyik tagja kerül a vezető, azaz a repülési irányt meghatározó egyed pozíciójába, és ott hogyan teljesít. A vizsgált rajok néha csak a fészekrakó hely körül, más esetekben – így például a migráció során – akár több ezer kilométeren át is együtt mozogva repülnek - írják a kutatók. Bíró Dóra (Oxford) és Vicsek Tamás (ELTE) tanulmánya a rangos Current Biology tudományos lapban jelent meg.
A vizsgálathoz postagalambok hazatalálását figyelték meg az ELTE-s kutatócsoport saját fejlesztésű micro GPS-ével. A madarakra erősített 13 grammos GPS másodpercenként tízszer rögzíti az állatok pozícióját. Az adatok elemzéséből kirajzolódott, hogyan születik a döntés a repülő rajban.
A kutatók megállapították, hogy a gyorsabban szálló madarak általában a raj élén haladnak, és a többiek követési hajlama (hogy a csapat együtt maradjon) eredményeként egyúttal vezető helyzetbe is kerülnek. Ennek a pozíciónak a következménye, hogy többnyire ezek a galambok hozzák meg a repülési irányra vonatkozó döntéseket. A kutatócsoport legfontosabb következtetése – amelyet a kísérletsorozat elején és végén végzett egyedüli reptetések adatai is igazoltak – szerint
a gyorsaságuk miatt vezető helyzetbe került galambok megtanultak jobban tájékozódni, mint a csapat többi tagja.
Ez azt jelenti, hogy a repülési sebesség, mint tájékozódással nem összefüggő tulajdonság, kiváltotta egy másik, kognitív tulajdonság, a navigációs képesség javulását.
A kapott adatok az élővilág sok más csoportosan mozgó lényére is érvényesek lehetnek, ennek vizsgálata még hátravan. Az ELTE más felhasználta az így szerzett tudását: tavaly a világon elsőként építettek kollektív mozgásra képes robotrepülőgép-rajt.
