A Physical Review Letters legfrissebb számában most olvasható jelentés szerint csak megfelelő mértékben locsolni kellett a homokot ahhoz, hogy ne akadjon el benne a szánkó. A piramisok építése közben az óegyiptomiak hatalmas köveket és szobrokat cipeltek át a sivatagon szánkókon. Ha azonban folyamatosan megnedvesítették  a homokot a szánkó előtt, a munka sokkal könnyebbé vált és az ehhez szükséges rabszolgák száma a felére csökkent.

A kutatók kísérletképpen az egyiptomi szánkókhoz hasonló eszközt húztak a laboratóriumi homoktartályon keresztül, és közben műszerekkel mérték az ehhez szükséges energia mennyiségét.

A víznek az a feladata, hogy összekösse a homokszemeket, hogy a homok szilárdabb legyen és ne torlódjon fel a szánkó előtt, akadályozva annak mozgását.

Az egyiptomiak bizonyára ismerték ezt a trükköt, hiszen az egyik falfestmény, amit Djehutihotep fáraó sírjában találtak, éppen azt ábrázolja, hogy valaki áll a hatalmas szánkó orrában és locsolja a homokot, miközben a rabszolgák húzzák a fáraó nehéz (becslések szerint 58 tonnás!) szobrát a szánkóval a homokon. Ez a fáraó az időszámítás előtt mintegy 1900 évvel uralkodott Felső-Egyiptomban.