Apad az állomány
A jelentés szerint az emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és halak vizsgált populációinak egyedszáma 52%-kal zsugorodott 1970 óta. Az édesvízi fajok világszerte élő populációi 76%-os fogyást szenvedtek el, ami átlagosan majdnem kétszerese a tengeri (39%) és földi fajokat (39%) ért veszteségnek. Az érintett fajok többsége a trópusi régiókban él, azon belül is Latin-Amerikában a legkritikusabb a helyzet. Az élővilág sokszínűségére és az ökoszisztémákra az élőhelyek csökkenése illetve megszűnése jelenti a legnagyobb fenyegetést, de a drasztikus változásokhoz a klímaváltozás negatív hatásai, valamint a túlzott mértékű halászat és vadászat is nagymértékben hozzájárul.
A Kárpátokban és a Kárpát-medencében talán az édesvízi fajok populációnak 30%-os csökkenése jelenti a legkomolyabb változást az 1970-es évek óta. A pusztulás okai főként az egyre nagyobb számban épülő duzzasztók, a folyókat kísérő egyre több gát és a folyómedrek kotrása, amik az élőhelyek feldarabolódásához és eltűnéséhez vezettek.
Az Egyesült Államok és néhány közel-keleti olajmonarchia mellett a legnagyobb egy főre jutó ökológiai lábnyommal rendelkező országok nagy része az Európai Unióból kerül ki.
Az Unió országai közül hazánknak és a Kárpát-medence országainak az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó ökológiai lábnyoma, de még mi is másfélszer annyit fogyasztunk, mint amennyi fenntartható módon rendelkezésre áll.
A jelentés rámutat a klímaváltozás pusztító hatásaira is. Az éghajlati zónák eltolódása miatt több mint 200 fontosabb folyó vízjárása változott meg, ami miatt 2,5 milliárd embert érint komoly vízhiány évente legalább egy hónapon keresztül. Hasonlóan nagy probléma, hogy napjainkban egymilliárd ember nem jut elegendő táplálékhoz, részben a kiszámíthatatlan időjárás miatti terméskiesések miatt. Mivel a világ népessége az elkövetkező évtizedekben meghaladja majd a 9,5 milliárdot, elengedhetetlen, hogy a világ egy fenntartható pályára álljon, ami az éghajlat tekintetében az alacsony vagy nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot jelenti.
Még van remény
A kétségbeejtő helyzet ellenére a WWF riportja jó példákról is beszámol. Biztató, hogy a fejlett országok ökológiai lábnyoma lassan, de biztosan csökkenni kezdett, főként a kibontakozó zöld forradalom, a környezetbarát technológiák alkalmazása és a megújuló energiák használata miatt. Ugyancsak hatalmas eredmény, hogy a természetvédelmi programoknak köszönhetően sikerült több értékes élőhelyet és így veszélyeztetett fajokat megóvni. Nepálban például az elmúlt években gyarapodott a tigrispopuláció, de ugyanígy növekedett a kongói Virunga Nemzeti Parkban a hegyi gorillák száma. A park példája és a WWF kutatása egyértelműen mutatja a védett területek fontosságát: A szárazföldi védett területek ugyanis feleannyi veszteséget szenvednek el (az élővilág sokszínűségében), mint a nem védettek.
A Kárpát-medencében, Európa Zöld Szívében is lehet hasonló sikerről beszámolni. A bölény, Európa legnagyobb növényevője visszatért. A 20. század elején a vadon élő bölények teljesen kihaltak a folyamatos vadászat és az élőhelyek eltűnése miatt. Hála több szervezet tenyésztési és visszatelepítési munkájának az európai bölénypopuláció mára elérte a 3000 példányt. A WWF Magyarország pedig most azon dolgozik, hogy a hiúz is újra biztos otthonra leljen hazánkban.
