Pat Shipman, régész szerint az ősi lelőhelyeken előkerült mamutok kortartománya azt sugallja, hogy vadásztak rájuk, nemcsak a tetemeket gyűjtötték be, miután egy katasztrofális esemény végzett egy egész csordával. Úgy véli, a farkasok háziasítása, valamint az elhajítható fegyverek korszerűsödése lehetővé tehette, hogy az emberek nagyszámú mamutot vadásszanak le. A megközelítőleg 40-15 ezer évvel ezelőtti tartományból, Szibériától Közép-Európáig fellelt emberi táborhelyeken hatalmas mennyiségű mamutcsontot találtak, néha több mint 100 egyedtől. Sok esetben épületeket húztak fel a csontokból, agyarakból és bőrökből. Shipman azt is megjegyezte, hogy vadon élő farkasok és sarki rókák csontjai is bőséges mennyiségben észlelhetőek a mamutmaradványok mellett. Úgy véli, a kutyák megvédhették a mamuthúst, riasztották az embereket, amikor más ragadozók ólálkodtak a közelben. A farkasokat és rókákat aztán megölték és megnyúzták.
A modern emberek rokonai – többek között a Neander-völgyiek – valószínűleg szintén vadásztak a mamutokra. Csontjaik kémiai jellemzői arról tanúskodnak, hogy fogyasztották a mára kihalt ormányosokat. Ugyanakkor, még nem találtak olyan Neander-völgyi táborhelyet, ahol több száz mamutcsont került volna elő.
