Két lendületes kutató elméleti modellt épített fel a megújuló szövetek belső dinamikájának leírására. A modell segít annak megértésében, hogyan védekezünk mi, soksejtű szervezetek a daganatok ellen.
A rák alapvetően az időskor betegsége. Kivételt képeznek persze a gyermekkori daganatok, amelyekre érthető módon a legtragikusabbként tekintünk, ám az összes daganatos megbetegedésen belüli részarányuk nem éri el az egy százalékot. Úgy tűnik tehát, hogy egészen érett felnőtt korunkig viszonylagos védettséget élvezünk a rákkal szemben.
Könnyen előfordulhat ezért – és sok időskori betegséget szokás manapság ezzel magyarázni –, hogy ugyanazok az öröklött tulajdonságaink, amelyek a génjeink továbbadásáig, tehát nagyjából a reproduktív életszakaszunk lezárásáig elősegítik egészségünket és életben maradásunkat, a reproduktív életszakasz lezárultával rombolni kezdenek bennünket. Ilyen tulajdonság lehet a szövetek folyamatos megújulásra és regenerációra való képessége, amely nélkülözhetetlen a fiatal szervezet épségének megőrzéséhez, ám daganatok képében a visszájára fordulhat, amint a génjeinknek nincs szükségük tovább a testünkre.
Újrafogalmazhatjuk hát a második kérdést így: hogyan egyensúlyozta ki az evolúció a szöveti megújulás igényét a daganatok elkerülésének törekvésével legalább addig az életkorig, amíg a legtöbben túlesünk a gyermekszülés és
-nemzés feladatain? Melyek azok a trükkök, amelyek segítségével a csillagászatian sok – nagyjából 1014 (tízmilliószor millió) – sejtet számláló emberi test négy-öt évtizeden át fenntartja és megújítja magát anélkül, hogy a naponta születő 50-70 milliárd magvas sejt valamelyike elindulna a daganatkeletkezés útján, s rákos burjánzásával időnek előtte felemésztené a szervezetet?
Hibatűrő hierarchia
Két fiatal magyar elméleti evolúciókutató, az MTA Lendület programjának jelenlegi és korábbi kedvezményezettjei szerint a titok – legalábbis részben – a szövetek hierarchikus szerveződésében, illetve a szöveti megújulást tápláló őssejtek lassú osztódási ütemében rejlik. Az MTA-ELTE Lendület Biofizikai Kutatócsoport, illetve az MTA-ELTE Lendület Evolúciós Genomika Kutatócsoport vezetői, Derényi Imre és Szöllősi Gergely János a A teljes publikáció itt olvasható.Nature Communications folyóiratban közölték világos matematikai modellre alapozott okfejtésüket, mely szerint az evolúció a daganatos elfajulás kockázatát a megújuló szövetek hierarchikus szervezésével s ezen keresztül a sejtosztódások számának minimumon tartásával igyekszik mérsékelni.
