A történelmi bakiért elsősorban a görög történetírók hibáztathatók, aminek később a Biblia is csak vitte tovább a hírét. A téves elgondolás egyébként egyszerűen csak abból indult ki, hogy a görög tudósok nem tudták elképzelni ekkora építészeti monstrumok létrehozását több ezres tömegek megmozgatása nélkül. Több ezer munkás? Na, akkor tuti a rabszolgák.

A gízai fennsíkon végzett ásatások azonban azt mutatják, hogy az egyiptomi kultúra nagy projektjeit valójában a helyi lakosság hozta létre. A régészek feltárták azoknak a munkásoknak a sírjait, akik feltehetően 4500 évvel ezelőtt a Kheopsz és a Chepren piramisok építkezésein dolgoztak. És mit találtak? Egyiptomi holttesteket. Már pedig Egyiptomban egyiptomi rabszolgákat aligha tartottak. A kutatók állításait egyébként több további régészeti lelet és dokumentum is alátámasztani látszik. Például fennmaradt korabeli dokumentumok azt mutatják, hogy a gazdagabb családok – adókedvezmények fejében – családonként napi 21 borjút és 23 juhot küldtek az építkezések helyszínére, hogy kellően jól lakassák a munkásokat. Sőt mi több, utóbbiak nem csupán bér és étel fejében dolgoztak, de még tüntettek is, ha esetleg késett a fizu. A témával kapcsolatban az egyik legfontosabb fennmaradt ókori forrást a torinói Egyiptomi Múzeum őrzi. A több ezer éves papíruszból feketén-fehéren kiderül, hogy III. Ramses uralkodásának 29. évében a munkások egyenesen sztrájkba fogtak (és leállították a piramis építését) az elmaradt bérek miatt. Úgy tűnik, van, ami nem változik.