Szervernyi irodalma van már annak, hogy a fake news súlyos veszély a demokráciára. Szervernyi irodalma van annak is, kik, hogyan működtetik a hamis hírek áradatát. Tanulmányok tucatjai igazolták a fake news szerepét Donald Trump megválasztásában, a Brexit-pártiak győzelmében a brit népszavazáson.[1] Megvédhető-e a demokrácia abban a világban, ahol megmérgezhetőek a tájékozódás forrásai. A magyar nyelv kútmérgezésnek hívja, ha valakik hamis hírekkel vezetik félre a közösséget szándékosan, az indulatok, a gyűlölet felkorbácsolására. Alapjaiban változtatta meg a kommunikáció belső törvényszerűségeit az internet, illetve azok a platformok, amelyek kiiktatták a védelmi mechanizmusokat, és így már bárkik közvetlenül bárkiket elérhetnek a rendszerben.[2] A technika forradalma fegyvert adott azok kezébe is, akik jóra használnák, és azok kezébe is, akik vissza akarnak élni az internet révén elérhető lehetőségekkel. A Facebook, a Twitter, az Instagram, a Youtube, az úgynevezett szociális hálózatok is csak eszközök. A net lényegében mérhetetlen szabadsága a politikai és üzleti élet gengszterei előtt is kitárta a kapukat.

Önálló tudományág lett a fake news mechanizmusának, előnyeinek, kockázatainak a kutatása.[3] A média tanulmányok szerzői többnyire úgy tekintik a fake news-t, mint egy vírust, amely megfertőzi a hírek folyamát, megzavarja a tájékoztatást. Kórokozó, amely mint egy vírus a tájékoztatás immunrendszerét támadja meg. Az elmúlt évtizedig viszonylag jól működött a hamis hírek ellen kiépített védelmi rendszer. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, tartja a magyar mondás. Vagyis, aki hazudik, az valószínűleg hamar lebukik. De csak akkor, ha a tények szószólóinak hangja is hallható. Az új médiavilágban azonban akkora a mesterségesen keltett zaj, olyan robajt csapnak hamis hírek terjesztésére beállított robotok ezrei és a becsapott felhasználók megosztásai, vagyis akkora az öngerjesztő hatás a rendszerben, hogy a tájékoztatásból félretájékoztatás lesz. Létrejött a média világának autoimmun betegsége.

A hamis hírek gyártói - a könnyen becsapható vásárlót kereső üzletemberek és a könnyen becsapható támogatót kajtató politikusok - mesterségesen avatkoznak be az információs láncba. Kiveszik a tájékoztatásra kiképzett, a közönség által erre a célra alkalmazott és felhatalmazott újságírók, hírügynökségek, médiaszervezetek, vagyis a szakma kezéből a hírgyártást, magukhoz ragadják a hírtermelést. Cégek, kuruzslók, haszonlesők, szervezetek, pártok, kampány- és PR-csapatok olyan híreket állítanak elő, amelyek valójában hamis állítások, hazugságok, csúsztatások, igazolhatatlan ígéretek, gyalázkodások, propaganda szövegek, csalások, félrevezetések - szándékosan.

Két kiegészítés még ide kívánkozik: természetesen az újságírók között is vannak, voltak felkészületlenek illetve gazemberek. Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, nagyjából olyan arányban, mint az élet más területein. Ami őket is visszatarthatta a csalásoktól, a korrupciótól, az a helyreigazítási mechanizmus. Volt rá intézményes lehetőség, hogy a szerkesztőségeket jogi erővel a saját korábbi hamis, téves, félrevezető, gyalázkodó állításuk korrekciójára és bocsánatkérésre is kényszeríthessék. A szociális média rendszerek világában erre se esély, se érdemi lehetőség nincsen. A helyreigazítási kérelmek és sajtóperek fontos bástyái voltak a korrektség várának. Annak az ethosznak, hogy az újságírók felelnek a hírek igazságtartalmáért. Nem írnak le fake news-t. A social médiában a megszégyenülés, a számonkérés kockázata nélkül lehet bármit leírni.

A tömegek képtelenek elvégezni azt a munkát, ami korábban a szerkesztőségek dolga volt, hogy értékeljék a híreket, kiszűrjék a hamisságokat. A tömegek képtelenek ellátni azt a feladatot, ami a gazdasági szakújságírókra, politikai elemzőkre, külpolitikai szakértőkre, nemzetközi tudósítókra hárult korábban, így aztán az egyszerű olvasó nem tájékozott lesz, hanem félretájékozott.

Mennyire? Ki tudja? Hogyan lehet ezt mérni? Mire jó az, ha kiderül, hogy egy közösség, egy ország, vagy egy réteg, egy generáció, egy etnikai, vagy vásárlói csoport fele, vagy harmada be van csapva? Indukálhatja-e újfajta védekezési stratégiák kidolgozását, ha bedőlni látszik a demokrácia immunrendszere, ha feje tetejére áll a tájékoztatás? 

Egyelőre nincs mértékegysége a hamis hírekkel való fertőzöttségnek. Nincs kalibrálva, hogy milyen mélyen itatja át a hírfolyamot a hamis hírek áradata. Nem méri senki, hogy milyen mértékű a félrevezetettség, mennyire ívódott be egy-egy hamis hír a társadalom tudatába, mennyire hatékony a propaganda, a marketing, az átverős marketing, a félre tájékoztatást. Nincs összehasonlító adatsor, amely láthatóvá tenné, hogy egy-egy országban évről-évre hogyan változik a fake news penetráció.

Nem látható, hogy a társadalom döntései milyen mértékben születnek hamis információkra alapozva. A fake news azonban nem csupán sok hamis hír. N.F. Johnson és kutatótársai statisztikus matematikai modellel bizonyították be: az online térben a fake news úgy terjed, mintha ökoszisztéma lenne.[4]  Nem pusztítható ki mechanikusan, mert az online térben a megosztásokkal a felhasználók új fake news telepeket alkotnak, ráadásul a felhasználók a rejtőzködésre is egyre jobban vigyáznak, egyre nehezebb helyzetbe hozva ezzel a nagy szolgáltatóknál a fake news kiszűrésére alkalmazott ellenőröket.

Ha tudni akarjuk, hogy egy-egy hate speech vírus mennyire terjedt el a felhasználók között, akkor a legegyszerűbb, ha rákérdezünk. N.F. Johnson úgy gondolja, hogy a technológia cégek és a politikusok együttes fellépése segíthet csak, de – teszem hozzá – az általános riogatás helyett kapjanak mérési eredményeket a szakemberek, hogy tudják, hányadán is áll a fake news fertőzöttség, ami ellen harcolni indulnak. Ha valamit nem tudunk megakadályozni, mert búvópatakként terjed a netes rendszereken, akkor legalább próbáljuk meg felmérni, hogy mekkora területet ért el.

Van itt még egy kellemetlen belső törvényszerűség. Az álhírek gyorsabban terjednek, mint a rendes hírek, mert az emberek az álhírek megosztását részesítik előnyben. A sebességkülönbség egyes mérések szerint hatszoros. A matematikai modell azonban arra nem ad választ, hogy melyik hamis állítás terjedt el jobban és melyik csak kevésbé. A hatszoros sebesség csak az átlag. Márpedig a közösségi döntésénél, a választáskor, a pánik generálásakor a konkrétum számít. Vagyis matematikai képlet nincs arra, hogy előre jelezhető legyen, melyik hamis hír épül be széles körben közösség tudatába. Annak mértéke is csak úgy vizsgálható, ha a klasszikus közvélemény kutatással mérjük meg, hogy a köz véleménye mennyi Fake News-t tartalmaz.

Amikor a gyűlölet generálása a cél, akkor annak érdekében halmoznak fel a hírfolyamban hamis állításokat, hogy egy találomra kiválasztott csoport ellen hangolják a közönséget. A Fake news és a Hate Speech közé tehető egyenlőségjel. Ez a tevékenység az aljas indokból, nyereségvágyból, a hatalom megszerzése, vagy megőrzése érdekében elkövetett félrevezetés. Ha mérjük a gyűlölet mértékét, akkor az eredményekből megtudható, hogy a közösség, a régió, az ország médiarendszere milyen hatékonysággal gerjeszti vagy csökkenti a hamis információk terjedését, generálja vagy apasztja a gyűlöletet, a rettegést. A magyar médiarendszer átalakítása, ahogy azt több tanulmány is kimutatta, több mint kétharmados arányban szolgálja már a kormány kommunikációs céljait.  (Erről bővebben majd két bekezdéssel később... ) [5]

A gyűlöletbeszéd és a fake news közötti rokonság melletti érvelés olvasható a Nature 2019. August 21-i számában: Online hate ökoszisztémáról beszélnek, ami a szociális média network működésének teljesen új megközelítése. Kicsit több ok van az aggodalomra, mint korábban gondoltuk.  (The Dinamics of Online Hate, Derzsy Noemi. N. F. Johnson kutatásai alapján.)[6]

N.F. Johnson mérései megmutatják, hogy az online gyűlöletcsoportok rendkívül rugalmas klaszterekben szerveződnek. Az ilyen klaszterek olvasói földrajzilag nem lokalizáltak, globálisan összekapcsolódnak, és olyan sztrádákon közlekednek, amelyek megkönnyítik az online gyűlölet terjedését különböző országok, kontinensek és nyelvek között. Amikor megtámadják ezeket a klasztereket - például amikor a gyűlölet csoportokat a szociális média platform rendszergazdái eltávolítják, akkor a klaszterek gyorsan helyreállnak, és az új klaszterek között új erős kötések alakulnak ki, amelyeket már a felhasználók alakítanak ki a megosztásokkal. A kémiai kovalens kötésekkel analóg módon történik mindez. Bizonyos esetekben két vagy több kis klaszter is összeolvadhat, hogy nagy klaszterré alakuljon, amit a szerzők két atommag összeolvadásához hasonlítanak. Johnson matematikai modell felhasználásával bebizonyította, hogy a gyűlölet-tartalom betiltása egy platformon csak súlyosbítja a helyzetet, mert kiprovokálja az online gyűlölet-ökoszisztémák születését, elősegíti azon csoportok létrehozását, amelyeket már nem lehet felismerni, és így a platform-rendőrség előtt rejtve maradnak. Ezeket a területeket a szerzők „sötét medencéknek” nevezik, ahol a gyűlölet-tartalom ellenőrizetlenül virágozhat.

Azt már 2018 tavaszán bebizonyították a Massachusetts Institute of Technology kutatói, Soroush Vosoughi, Deb Roy, Sinan Aral,*  hogy a hamis hírek gyorsabban terjednek, mint a valóságos állítások. A két dolog összefügg. Egyrészt tehát a hamis hírek terjedése úgy viselkedik a hálón, mint egy élő organizmus, ökoszisztéma, illetve a hamis híreknek a tényeknél gyorsabb terjedése is ugyanazon okra vezethető vissza: a folyamatot végig az ember irányítja. A gyanakvás, az aggodalom, a rettegés, és így tovább az eredendő oka annak, hogy az emberek túlnyomó többsége a hamis hírekre fogékonyabb. Az emberek a hamis híreket részesítik előnyben, amikor megosztanak egy posztot. Azért osztják meg, mert segíteni akarnak, mert a saját félelmeiket vetítik ki a netre. [7]

It’s True: False News Spreads Faster and Wider. And Humans Are to Blame.

Researchers at the Massachusetts Institute of Technology examined true and false news stories posted on Twitter from the social network’s founding in 2006 through

2018. márc. 8. - Fake news spreads faster and more widely than true news, according to a study examining how 126,000 news items circulated among 3 million ..[8]

A szerzők felteszik a kérdést: Mi lenne, ha kiderülne, hogy az interneten a hamis hírek áradata nem az orosz szakembereknek vagy a partizán zelótáknak, vagy a számítógéppel vezérelt robotoknak köszönhetőek, vagyis ha kiderülne, hogy a fő probléma nem a vélt ellenség, hanem az emberi természet?

Twitter posztok millióinak vizsgálata után állítják amerikai tudósok: a fő bűnös az ember. A tanulmány szerzői szerint az emberek inkább részesítik a hamis híreket előnyben, amikor megosztanak egy információt. A kutatás eredménye: a hamis hírek gyorsabban, távolabb és mélyebben jutnak el a hálózaton, mint az igaz hírek. A Massachusettsi Technológiai Intézet kutatói úgy találták, hogy ezek a viselkedési minták minden tanulmányozott tárgyra vonatkoztak, nemcsak a politikára és a városi legendákra, hanem az üzleti, a tudományos és a technológiai kérdésekre. A hamis állításokat 70 százalékkal gyakrabban osztották meg a Twitteren, mint a  valóságot tartalmazó bejegyzéseket. A valódi történeteket ritkán retweetelték. A valódi történeteknek általában hatszor annyi időre volt szükségük, hogy elérjenek 1500 embert, ahhoz képest, hogy a hamis hírek mennyi idő alatt értek el ugyanennyi olvasót.

A harmadik sajátos körülmény, amikor egy állam olyan módon avatkozik be a médiarendszer működésébe, hogy törvénykezéssel és anyagi források átcsoportosításával megnehezíti a központi hatalomtól független médiumok számára a közönség elérést. A kialakuló aránytalanságok mérésére vállalkozott három kutató, azt elemezve, hogy mennyi pénzből gazdálkodhattak a médiumok, attól függően, hogy a központi hatalom szolgálatában álltak vagy függetlenek maradtak.

 

A tájékozódás mintázata.

(Polyák Gábor, Urbán Ágnes, Szávai Petra) 

A KESMA-médiumok (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) piaci súlyát a Mérték Médiaelemző Műhely számolta ki.  (Mérték Médiaelemző Műhely 2019). [9]

A 2017-es árbevételek alapján e számítások szerint a KESMA-médiumoknál a hír- és a politikai tartalmak szegmensében a forgalom 49,2 százaléka összpontosul. Ha ehhez hozzászámoljuk a KESMA-ból kimaradt, de nem vitatott módon kormányközeli további médiumokat (a korábbi Vajna-médiumokat, a Demokratát, a Magyar Hírlapot), akkor ez az arány már 64,1 százalékos.

Ha pedig – tényleges tájékoztató tevékenységének jellege alapján – a közszolgálati médiát is hozzászámoljuk a kormányhoz közeli médiumokhoz, akkor a kormányhoz közeli médiumok piaci aránya már 77,8 százalék. Ez azt jelenti, hogy a teljes nem kormány-közeli média az elérhető médiapiaci erőforrások mindössze 22,2 százalékából működik.

A kormányhoz közeli Médianéző Központ elemzése a médiumok közönségelérése alapján arra a következtetésre jutott, hogy híradót sugárzó televíziók esetében – amely körbe az elemzés nem számolta be a közmédia csatornáit – 54:46 százalékos a kormánykritikus és a kormány-barát csatornák aránya (Médianéző Központ 2018).

A hírrádiók esetében – a legnagyobb elérésű, rendszeres hír blokkot is sugárzó Retró Rádiót, a Rádió1-hálózat tagjait, illetve a közmédia rádió csatornáit nem számolva ide – ez az arány 53:47 százalékos; a nyomtatott sajtó piacán 72:28 százalékos; az online hírportálok esetében pedig 29:71 százalékos. Mindebből az elemzés arra a következtetésre jut, hogy „a hazai médiapiac továbbra is balliberális dominanciájú”.

Az elemzés súlyos módszertani aggályokat vet fel, amelyek miatt érdemi következtetések levonására egyébként sem alkalmas (Bátorfy 2019, Urbán 2019), de a közönség elérési adatok a módszertani hibáktól függetlenül is keveset mondanak arról, hogy az elért közönség mennyiben használja közéleti tájékozódásra az egyes médiumokat.

Amíg országon belül az illiberális rendszerek csaknem szabadon alakítják a saját médiarendszerüket, addig a nemzetközi porondon robotokat vetnek be az idegen tömegek megtévesztésére.  2019. october 30-án arról ír a New York Times, hogy Oroszország Afrikában teszteli az új hamis információkkal kapcsolatos taktikákat annak érdekében, hogy kibővítse a befolyását abban az övezetben. A megelőző napokban a Facebook három, oroszok által támogatott, az afrikaiak befolyásolásra alkalmas hálózatot távolított el. A hálózatok tevékenysége arra utalt, hogy a neten keresztül vívott információs háborúban Oroszország tempósan fejlődik.[10]

(Russia has been testing new disinformation tactics in an enormous Facebook campaign in parts of Africa, as part of an evolution of its manipulation techniques ahead of the 2020 American presidential election. Unlike past influence campaigns from Russia, the networks targeted several countries through Arabic-language posts, according to the Stanford Internet Observatory, which collaborated with Facebook to unravel the effort. Russians also worked with locals in the African countries to set up Facebook accounts that were disguised as authentic to avoid detection.)

A Stanford Internet Observatory szerint, amely cég a Facebook-kal együttműködött a hamis hírek leleplezése érdekében, a friss információs csomagok a korábbi oroszországi befolyásoló kampányokkal ellentétben arab nyelven küldött üzenetek voltak, és azokon keresztül több országot céloztak meg arab nyelven. Az oroszok együtt dolgoztak az afrikai országok helyi lakosaival a hitelesnek álcázott Facebook fiókok létrehozása érdekében, hogy elkerüljék az észlelést.[11]

Kelet-Európában sokan féltik a demokrácia jövőjét és igencsak nyugtalanok 30 évvel a berlini fal leomlása után – állítja a legfrissebb közvélemény kutatás. A felmérés, amely 7 országban készült, azt is megállapította, hogy az embereknek nincs jó véleményük a kormányukról, valamint a nagy pártokról, ugyanakkor nem bíznak a sajtóban sem. Ennek ellenére úgy ítélik meg, hogy a média képes befolyásolni a politikát, javítani a társadalmat. Továbbá, hogy a demokratikus rendszer kedvező változás elé néz, mivel a fiatalok és főként a nők egyre nagyobb szerepet vállalnak a civil szervezetekben. [12]

A YouGov összesen 12 500 embert kérdezett meg, és az eredmény, amelyet a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány tett közzé, azt tartalmazza, hogy a többség, 51-61 %, úgy érzi: veszélyben van a demokrácia. (Ez vonatkozik a V4-eken, a románokon és a bolgárokon kívül a németekre is.) Magyarországon a megkérdezettek jó 50 % mondta azt, hogy a választások nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek. Nemigen bíznak a vezető sajtó, illetve a kormányok által terjesztett információk hitelességében sem. A többség úgy érzékeli, hogy támadás alatt áll a szólásszabadság, a jogállam és a tiltakozás joga. Az igazságszolgáltatás esetében ez az érték minden országban meghaladta a 60 %-ot. A magyarok jó része azt gondolja, hogy retorzió érné, ha nyíltan kiállna a hatalom ellen, de ez így van a bolgároknál és a románoknál is.

Ezzel párhuzamosan azonban az is kiderült, hogy a térségben igencsak erős az elégedetlenség és nem kevesen hajlandóak szembeszállni a kormánnyal, miközben az erősödő populizmus veszélyezteti a liberális értékeket. Ezt igazolja a többi közt, hogy a Fidesz váratlanul elveszítette Budapestet. Ugyanakkor az emberek többsége mindenütt azt vallja, hogy a civilektől és az egyetemektől nem szabad elvitatni a hatalom bírálatának jogát. Az NGO-kban főként a fiatalok, a Z-generáció tagjai aktívak, tehát a 18-27 év közöttiek. Közülük elsősorban a nők szorgalmazzák az LMBT-közösségek, valamint a menekültek védelmét. Emellett azt szeretnék, ha a kormány többen tenne a nők, a fiatalok, az idősek, a testi fogyatékkal élők, illetve a szegények érdekében.

Szervezett támadást indítottak a demokrácia ellen a vasfüggöny utáni Európában. A kontinens középső részén, Magyarországon a legrosszabb a helyzet - így értékeli a helyzetet a nagy tekintélyű oxfordi elemző Timothy Garton Ash, akinek az elmúlt 30 évről készült könyvét, átdolgozott, felfrissített változatban most újra kiadták. Mint írja, az egykori események szemtanújaként olyan érzése van a Közép-Európában, mintha ott jönnének vissza a diktátorok.  Kis János pl. a közelmúltban azt fejtegette neki, hogy Orbán tekintélyuralmi rendszert fejlesztett ki. A dolgok már idáig fajultak, hogy az antiliberális autokrácia épp úgy felülkerekedhet a régióban, mint a liberális demokrácia. A szerző úgy véli, hogy Magyarországon már illiberális demokráciáról sem lehet beszélni, sokkal inkább versengő tekintélyuralmi rezsim jött létre. De még így is sikerült elhódítani a budapesti főpolgármesteri tisztséget a hatalomtól. Ettől persze az ország még nem lesz újra demokratikus, de már felvillant a fény az alagút végén.[13]

Információs háborúk

Hogyan veszítettük el globális csatát a hamis információk ellen –

Richard Stengel könyvének ez a címe - 2019 októberében. A szerző Thomas Jefferson mondását idézi a könyv elején. Az információ a demokrácia alapja, abban az értelemben, hogy fundamentuma és, persze a hiteles, vagyis a tényeken alapuló információra gondolt. Ez került veszélybe azzal, hogy a rendezett információkból mesterségesen generált információs káosz lett.[14

Egy globális információs háború kellős közepén vagyunk. – ez már a Time cikke

We're In the Middle of a Global Information War. Here's What We Need to Do to Win [15]

 

Illustration by Lincoln Agnew for TIME

 

Terjed az igazság elleni háború – írja szerkesztőségi cikkében 2018. december 9-én a New York Times. A demokratikusan megválasztott vezetők mintha a diktátorok, és zsarnokok sajtóellenes kottájából játszanának.

A szabad és korlátozás nélküli média már régóta idegesíti az autoriter vezetőket, de talán még George Orwell sem gondolta volna, hogy a sajtószabadsággal kapcsolatos legaktívabb támadásokat egy napon a demokratikusan megválasztott kormányok követik majd el a Huszonegyedik században.

Szinte a cikk megjelenésével egy időben több mint 400 magyarországi hírközpontot, köztük a vezető online újságot és az összes fennmaradt regionális újságot egy alapítványba került. Látszólag önként „adományozták” oda a tulajdonosok - köztük több olyan oligarcha, akik hűek Orban Viktor miniszterelnökhöz, akik szisztematikusan felvásároltak üzleteket – adták át a vagyonukat az alapítványnak. [16]

Opinion

The War on Truth Spreads

• Democratically elected leaders borrow from the anti-press playbook of dictators and tyrants. Dec. 9, 2018

By The Editorial Board

The editorial board represents the opinions of the board, its editor and the publisher. It is separate from the newsroom and the Op-Ed section.

A free and unfettered news media has long been anathema to authoritarian rulers, but even George Orwell might not have anticipated that some of the most unscrupulous assaults on press freedoms would one day be perpetrated by democratically elected governments. Witness these recent events:…

…

The week before, more than 400 news outlets in Hungary, including the leading online newspaper and all remaining regional newspapers, were “donated” by their owners — many of them oligarchs loyal to Prime Minister Viktor Orban who had been systematically buying up outlets — to a foundation run by Mr. Orban’s cronies. Poland under the nationalist Law and Justice Party has been stymied by civil society in its more brazen attempts to emulate Hungary, but the public broadcaster has become something of an ideological mouthpiece.

A fake news manipulációban van termesztés és mesterséges káosz is.

A hamis hírek, a gyűlöletbeszéd nem egyenes szöveg, nem tiszta beszéd már eleve sem. Úgy állít be csoportot, közösséget, hogy elferdíti a valóságot annak érdekében, hogy indulatokat generáljon. Vagyis a megismerés klasszikus logikájához képest nem egyre szűkebb, egyre pontosabb annak a bemutatása, amiről beszél, hanem széttartó, zavaros, kaotikus. Az ilyen felhő-képzetek leírására jó mérési módszerek vannak... Lásd Sík Endre kutatásait. 

Nem öncélú a tájékoztatási mechanizmusokban a káosz elterjesztése. Az egyik kézenfekvő cél, az esetleges leleplezések széleskörű elterjedésének csökkentése, esetleg korlátozása. Vannak a kormánytól, a propaganda központtól független médiumok, amelyek beszámolnak a hatalom számára esetleg kínos fejleményekről, de azok a beszámolók az olvasók, nézők csak egy részéhez jutnak el. Mekkora részéhez? Ez mérhető. Az Index számolt be arról, hogy: Vezet az uniós csalási statisztikákban Magyarország[17]

Schmidt Mária a New York Times Vélemény rovatában

A Tét óriási, mert a piaci, és más pozíciók megőrzését szolgálja. Schmidt Mária a New York Times Vélemény rovatában hosszan magyarázza, hogy milyen felhatalmazások alapján működik az magyar demokrácia. A cikkben nem esik szó a médiarendszer átalakításáról, a választási törvény, az Alkotmánybíróság átalakításáról, hogy azok mind egy szűk csoport hatalmi bástyáit növelték és a leválthatóságot iktatták ki lényegében. [18]

A legtekintélyesebb tudományos magazinban, a Nature-ben, szinte hetente vannak alapos írások a fake news által okozott károkról, a működés mechanizmusairól. [19]

Amikor pedig a magyar parlamentben a sajtószabadságért emelte fel a hangját az ellenzék több szónoka 2019 októberében, akkor a kormányfő arról tartott nekik felvilágosítást, hogy miként változott meg a fogalom értelme az elmúlt időszakban.

Orbán Viktor a parlamentben az őszi ülésszak kezdetén

(2019. október 21.) a napirend előtti vitában válaszolt azokra a vádakra, amelyek szerint a kormány megsérti a sajtószabadságot. Úgy érvelt, hogy a hagyományos megközelítés már-már nem releváns a sajtószabadság védelmében, hiszen a szociális média kialakulásával már bárki bármit mondhat, és az eljuthat bárkihez, vagyis a kihívás mára már az lett szerinte, hogy ezzel a technikai kihívással hogyan tudunk majd együtt élni. „Ezért nevetséges, túlhaladott a hagyományos sajtószabadság kritériumok számonkérése a kormányon” - tette hozzá. (Vagyis arról beszélt, hogy a technikai lehetőség adott a teljes szabadságra, és persze nem válaszolt arra, hogy ezzel a helyzettel hogyan lehet visszaélni.)[20]

A videóban az 1:38-2:40 között található ez a szöveg.

Központilag vezérelt, manipulációs akciósorozatot leplezett le Lázár Domonkos és Sík Endre a Mozgó Világ 2019. novemberi számában. Arról írnak, hogy az Orbán kormány 17 jól azonosítható alkalommal nyomta meg a Morális Pánik Gombot, vagyis okozott szándékosan társadalmi méretű érték-válság-pánikot kommunikációs akciókkal, a tömegek becsapásával 2015 nyara és 2019 között.

Az MPG olyan morális pánik, amit az állami propaganda talál ki és fejleszt. Ebben az esetben is lényeges, hogy a téma alkalmas legyen az emberek félelmeinek fokozására (a migráció erre szociológiai sajátosságai miatt kiválóan alkalmas). Kell továbbá bűnbak (még jobb, ha több, egymáshoz jól illeszthető bűnbakkal dolgozik az MPG kiagyalója), aki(k) megtestesíti(k) a fenyegetést. Szükséges olyan nyelv és beszédmód (a téma keretezése), amely az emberek ősi ösztöneire rájátszva jól átérezhetővé teszik a félelmet. Mindebben szükséges az állami hegemónia a médiában, hogy a minden csapból és állandóan folyjon a manipulatív tartalom. Az MPG ezen túlmenően is használ propaganda eszközöket, amelyek elől a médiát nem használó populáció sem menekülhet, mert a propaganda „házhoz jön”. Ilyenek a push poll-szerű nemzeti konzultációk, illetve a demokratikus intézmények (választás, népszavazás) alkalmazása.

Utólag a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni párizsi terrortámadás (2015. január 7.) után kialakult kormányzati kommunikációt tekinthetjük talán az MPG béta tesztelésének. Hiszen már 2015. január 11-én Orbán Viktor miniszterelnök Párizsból azt üzente, hogy „Európának új véderőművekre és stabilizátorokra van szüksége ahhoz, hogy megakadályozza a biztonságát fenyegető rengéseket és mozgásokat”. Ettől kezdve a kormány folyamatosan napirenden tartotta a bevándorlás és az azzal összekapcsolt terrorizmus témáját. . 

Mint azt a 24.hu-n korábban Sik Endre megírta, a morális-pánik-gomb…

„ (…) egy ország valamennyi lakosát közvetlenül elérő manipuláció, ami több, mint egy mégannyira is az állami hegemóniának alávetett médiabeli manipuláció. Hiszen míg a médiát vagy olvassa, hallgatja, nézi valaki vagy sem, egy ilyen akció minden lakost elér, s ha erre még rásegít a média valamennyi eszköze, akkor jogosult lehet államilag intézményesített morális pánik eltésről beszélni. Ennek megjelenítésére alkalmas egy gombot elképzelni, ami újra meg újra megnyomva széles hullámokat vetve teríti be a manipulatív tartalommal az egész országot. Mivel feltételezésem szerint ilyen mindenkit elérő, költséges, komplex és hosszú időtávú központosított manipulációra a világon nem nagyon lehet példát találni, ezért hungarikumként való bejegyzését javaslom.”[21]

Használati utasítás az ábra olvasásához

Az ábra a morálispánik-gomb megnyomásának általunk azonosított tizenhét esetét mutatja. Az i-betű az információs kampányokat, az író kéz a nemzeti konzultációkat, az urnába cetlit bedobó kéz a kvóta referendumot és  a két választást jelöli.

 

1. Nemzeti konzultáció a migrációról és a terrorizmusról.
2. Tájékoztató kampány a bevándorlásról és a terrorizmusról.
3. „Nem akarunk illegális bevándorlókat. A magyar reformok működnek” információs kampány.
4. A kvótanépszavazáshoz kapcsolódó „Üzenjünk Brüsszelnek!” információs kampány.
5. A kvótanépszavazáshoz kapcsolódó „Tudta? (…)” információs kampány.
6. „Egy Perc Híradó” a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság TV-közvetítései alatt.
7. „Egy Perc Híradó” a 2016. évi nyári olimpiai játékok TV-közvetítései alatt.
8. A kvótanépszavazás és információs utókampánya.
9. „Állítsuk meg Brüsszelt!” nemzeti konzultáció.
10. „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” információs kampány.
11. Nemzeti konzultáció a „Soros-tervről”.
12. „Stop Soros” információs kampány.
13. A 2018-as országgyűlési választások kampánya.
14. ENSZ-ellenes információs kampány.
15. Nemzeti Konzultáció a családok védelméről.
16. Az európai parlamenti választások előtti információs kampány (Soros-Juncker kampány).
17. Az európai parlamenti választások tájékoztató kampánya.

 

A hatás nem maradt el

3 .ábra Az idegenellenesek, mérlegelők és idegenbarátok aránya 2014 júliusa és 2018 között. Forrás: Tárki 2014-2018

Sík Endre és munkatársa azt bizonyítják, hogy a társadalmi közfelfogás a központilag irányított propaganda nyomán alakul. Vagyis nem eleve idegengyűlölők a magyarok, bár az Unióban azok közé tartoznak, akik talán a legfogékonyabbak az ilyen manipulációra. Minden esetre 2014 júliusa és 2018 között az Unióban Magyarországon nőtt a legdinamikusabban az idegengyűlölet, 39-ről 67 százalékra a teljes népesség körében.

Ahhoz képest is érdekes ez, hogy Magyarország mennyire kitett az idegenek beáramlásának, mondjuk azokhoz az országokhoz képest, amelyekben az idegenellenesség növekedése sokkal mérsékeltebb volt. Ha Magyarország médiarendszere nem veszítette volna el az önkorrekciós képességét, akkor a propaganda hatása nem lehetett volna ilyen sikeres.

A kormányzat sokkal hamarabb, a Médiatörvény átírásával, a Közszolgálati Médiumok átalakításával, média-vállalkozások felvásárlásával, a média ügynökségekben a pozíciók elfoglalásával, rádiós frekvenciák visszavonásával, vagy meghosszabbítás korlátozásával, levajazott pályázatokkal tette alkalmassá a magyar médiarendszert egy ilyen kampány hatékony levezénylésére, vagyis a rendszer alkalmassá vált arra, hogy intézményesen kiszolgálja az a politikai propagandát. A Fake News Indikátor megmutatja, hogy milyen a hamis hír terjesztési modell hatásfoka.

Sík és Lázár nem is vizsgálta azokat a szimpla hazugságokat, amelyekből azért akadt bőven a helyi lapokban, és ott bizonyára mérgezték a közéletet. Ezek a gyalázkodások nem lebecsülhető elemei a nagy propaganda-folyamnak. Alig van azonban példa arra, hogy a szemérmetlen hazudozást a bíróságon sikerrel támadták meg. Néhány esetben, a kormányhoz közeli helyi médiumokban megjelent hazug állítás miatt indított jogorvoslati eljárás első fordulójában a bíróság a véleménynyilvánítás szabadságának tartotta az otromba állításokat. Van példa arra is, hogy a másodfok megváltoztatta az elsőfokú ítéletet.

Jogerős: hazudott Korponyai Ernő és a szegedi Fidelitas a szórólapjaikon

A Fidelitas szegedi szervezetének fejenként egymillió forint sérelemdíjat kell fizetniük Kalmár Gábor kabinetvezetőnek, Mózes Ervin volt címzetes főjegyzőnek és Solymos László volt alpolgármesternek, valamint 70 ezer példányban szórólapot kell eljuttatniuk minden szegedi háztartásba arról, hogy hazudtak.

Tavaly októberben és novemberben is a városháza előtt tartott sajtótájékoztatót a szegedi Fidelitas arról, hogy Gyulán, első fokon nem jogerősen elítélték Botka László polgármester munkatársait. Ekkor szórták tele Szegedet a börtön-válogatottas szórólapjukkal, jelentek meg az óriásplakátjaik, molinóik – két körben is. Emiatt a két sajtótájékoztató és szórólap kampány miatt perelte be a Fidelitast Kalmár Gábor kabinetvezető, Mózes Ervin volt címzetes főjegyző és Solymos László volt alpolgármester. Botka László munkatársai azt kérték a bíróságtól, állapítsa meg a jóhírnév sérelmét, kérték a bíróságot, hogy kötelezze a bíróság elégtétel adására és sérelemdíj megfizetésére, és hogy tiltsa el a Fidelitast a további jogsértésektől.

A Szegedi Törvényszék első fokon elutasította a keresetet. Szerintük a szólásszabadság és a véleménynyilvánítási szabadság erősebb, mint a jó hírnév védelme. Provokatív, gúnyos kampányt folytattak a bíróság szerint, de erre lehetőségük volt. Közügyről van szó, ennek szabad vitatása mindenkit megillet, így nem állapítottak meg jogsérelmet. A felperesek megfellebbezték ezt az ítéletet.

A Szegedi Ítélőtábla megváltoztatta az ítéletet, ez az ítélet a jogerős. Megállapította az ítélőtábla a jogsértést. Az elhallgatással és a szórólap kampánnyal megsértették a felperesek személyiségi jogait, mert valós tényeket hamis színben tűntettek fel. Kötelezte a bíróság a Fidelitast arra, hogy 70 ezer példányban szórólapot juttasson el a szegedi háztartásokba, amelyen a Szegedi Ítélőtábla által meghatározott pontos tartalommal kell tájékoztatnia a városlakókat, hogy megsértették Kalmár Gábor, Mózes Ervin és Solymos László jó hírnevét. Emellett személyenként egymillió forint sérelmi díjat is kell fizetnie a Fidelitasnak a felpereseknek.[22]

Hasonló eset László Imre története. Simán megvádolták nagy nyilvánosság előtt a polgármesterségért folytatott küzdelemben a kormányhoz, a Fideszhez közeli Új Budai lapokban és országos lapok is átvették a hírt (?), hogy molesztálta a kolléganőjét, amikor egy kórházban volt vezető. Hiába hadakozott László Imre, mit lehet azon bizonyítani, hogy nem molesztált senkit. Azonnal pert indított. Az ítélet csak a választás után született. A fake news támadás ellenére László Imre a választást megnyerte [23]

Karácsony sem úszta meg. A főpolgármester választási kampányban (2019 október) a kormányhoz közeli médiában Karácsony Gergelyre próbálták ráégetni az alkalmatlan kifejezést, míg a Fidesz jelöltjére rendszerint az alkalmast használták. Az Euronews és a Mérték Médiaelemző Műhely vette a fáradtságot és megvizsgált 5 médiumot, hogy hányszor lőtték el az alkalmatlan szót a választás előtti 30 napban. Az Origot, a 888.hu-t, a Magyar Nemzet Online-t, a Hirado.hu-t és a Bama.hu-t vették górcső alá és kiderült, hogy a választásokkal foglalkozó cikkekben csaknem ötszázszor írták le, hogy alkalmatlan. ( a 888: 303 cikk, 47 alkalmatlan említés, Origo: 151 cikk, 166 alkalmatlan említés , Hirado.hu: 336 cikk, 108 alkalmatlan minősítés, Magyar Nemzet: 288 cikk, 153 alkalmatlan jelző, BAMA: 94 cikk, 22 alkalmatlan minősítés.)  Ez egészen pontosan 496 alkalmatlan említés, de csak 5 médiumot vizsgáltak meg a témában, miközben csak a kormányhoz közeli Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítványban (KESMA) közel 500 kiadvány van.[24]

Mit lehet tenni? Hogyan veszi fel a kesztyűt a világ?

”Van egy látszólag többpárti parlamentünk, látszólag tiszta és szabad választásaink, látszólag pártatlan igazságszolgáltatásunk, és látszólag független tömegkommunikációs eszközeink. Hamis az egész, afféle Patyomkin-falu: a homlokzat mögött nincs semmi.”  (Anna Politkovszkaja)

„A demokrácia hátránya, hogy akik komolyan veszik, azoknak megköti a kezét, akik pedig nem veszik komolyan, azoknak mindent megenged.” (Vaclav Havel)

Nincs ott szabad választás, ahol a választót elárasztják a manipulált hírek. Nem legitim az a választási eredmény, ahol a választó nem értesül a döntését érdemben befolyásoló információkról. Nem szabad ott a választás, ahol a tájékozódás azért korlátos, mert fullasztó túlsúlyban vannak a kormányzati propaganda médiumai, a kormányzati propaganda médiumai  és azokban a dezinformációk. Könnyű félrevezetni a többséget ott, ahol túlsúlyban vannak a hatalom által kényeztetett információforrások.

A tájékoztatás 22-es csapdája: az követelhetné a szabad sajtót, aki már tudja, hogy becsapják, de ha tudja, hogy megvezetik, akkor nincs is szüksége független médiára. Vagyis, aki szinte csak propagandával találkozik, az akár azt is hiheti, hogy szabad a tájékoztatás? 

Álhírekkel az álhírek ellen? „Aki egy online játékban megtanul álhíreket terjeszteni, az a való világban jobban képes felismerni az álhíreket” – olvassuk Sascha Mattke beszámolóját a Heise német médiaportálon 2019 augusztusában. https://www.heise.de/tr/artikel/Ein-Spiel-als-Impfung-gegen-Fake-News-4471422.html

Mattke szerint az álhírek és az összeesküvés-elméletek hovatovább a demokratikus rendre