Nem könnyű felfogni, milyen óriási a világegyetem, de azért bizonyos egységei már nevetségesen hatalmasak – írja a magyar–amerikai kutatócsapat legutóbbi felfedezéséről az I Fucking Love Science online szaklap.
 |
|
Így néz ki egy haldokló csillag. A Hubble felvételén jól kivehető, ahogy az U Camelopardalis csillagnak fogytán az üzemanyaga, ezért instabillá vált. Ezért aztán néhány ezer évenként kiböffent magából egy hatalmas héliumlufit. Az utolsó ilyen anyagkidobódás nyomai (a gázburok) világosan kivehetők a csillag körül. Reuters/ESA/Hubble/NASA/H. Olofsson |
A brit Királyi Csillagászati Társaság havilapjában publikált felfedezés szerint nem kisebb, mint 5 milliárd fényév kiterjedésű gammakitöréseket észleltek, nem is egyet, hanem összesen 9-et. Összehasonlításként: ez a struktúra 50 ezerszer nagyobb a mi Tejútunk átmérőjénél, de ami talán még felfoghatatlanabb: az észlelhető univerzum kilencedét teszi ki a most felfedezett rendszer.
A gammakitörés, avagy GRB egy rendkívül erőteljes sugárzás, amit egy haldokló csillag, azaz szupernóva bocsát ki magából. Ezek a világegyetem legfényesebb elektromágneses jelenségei, egy szupernóva keletkezésekor ugyanis néhány másodpercig több energia szabadul fel, mint a mi Napunk teljes, 10 milliárd éves élettartama alatt. Ezért is érdeklik a csillagászokat a GRB-jelenségek, hiszen ezek távoli, más eszközökkel nem észlelhető galaxisok létezéséről árulkodnak.
A most észlelt GRB-k is galaxisokból származhatnak, pontosabban mind a 9 észlelt kitörés különböző forrásokból jön. Ami még érdekesebb: a 9 galaxis gravitációs kölcsönhatásban áll egymással, ahogy például a mi Tejútunk is fizikai egységet alkot a helyi galaxishalmaz több tucat másik tagjával. Ezt erősíti, hogy a most felfedezett gammakitörések nagyjából egyforma távolságra, 7 milliárd fényévre vannak a Földtől.
A magyar–amerikai kutatócsoport felfedezésével csak egy apró probléma van: hogy lehetetlen. A mai kozmológiai ismereteink szerint ugyanis a világegyetemünk homogén – ekkora léptékeknél legalábbis –, 1,2 milliárd fényévnél nagyobb struktúráknak nem szabadna létezniük.
 |
|
Egy szupernóva maradványai a Hubble űrtávcső felvételén. Ez a példány egy 5 milliárd fényévnyire található galaxishalmazból származik, maga a szupernóva 9 milliárd fényévnyire van. A nagyított képen nyilakkal jelölték a felrobbant csillag másolatait, amit a gravitációs lencsehatás okoz. Ezt a rendkívül ritka jelenséget Einstein-keresztnek hívják. A Refsdal elnevezésű szupernóva körüli kék sáv maga a spirális galaxis, a haldokló csillag bölcsője. Reuters/NASA |
"Ha igazunk van, ez a struktúra ellentmond a jelenlegi univerzum-modelljeinknek”
– nyilatkozta Balázs Lajos, a budapesti Konkoly obszervatórium professzora, aki hatalmas meglepetésnek nevezte a felfedezésüket, még ha nem is nagyon értik.
A most felfedezett GRB-rendszernél egyébként létezhet még hatalmasabb struktúra is, bár ennek létezését többen kétségbe vonják. Az összesen 19 gammakitörésből álló, Hercules-Corona Borealis „nagy falat” szintén amerikai–magyar kutatócsapat fedezte fel, és ha helyesek a számításaik, akkor ez a képződmény a maga 10 milliárd fényév átmérőjével az ismert világegyetem legóriásibb struktúrája, amelynek aztán már végképp nem szabadna léteznie.