Az MTA Gyerekesély-kutató Csoport feladata konzorciumi partnerként a projekt megvalósításának elősegítése alap- és alkalmazott kutatásokkal, adatbázisok létrehozásával, folyamatosan biztosítva a tevékenységek nyilvánosságát (weboldal, kutatási eredmények bemutatása). Husz Ildikó szociológus írása az mta.hu oldalon olvasható.
Magyarországon minden negyedik gyermek jövedelmi szegénységben él, amely érték nemcsak európai összehasonlításban, de azon belül a posztszocialista országok között is magasnak számít. Különösen aggasztó, hogy a szegény háztartásokban élő gyerekek közel kétharmada tartósan szegény (1. és 2. ábra).
1. ábra. A gyermekszegénységi ráta alakulása (%)Szegénynek nevezzük azoknak a háztartásoknak a tagjait, amelyek az ún. szegénységi küszöbnél (az ekvivalens háztartásjövedelem mediánjának 60%-ánál) alacsonyabb jövedelemből élnek. 2015-ben a szegénységi küszöb értéke egyszemélyes háztartás esetén havi nettó 70 330 Ft volt.
Tartós szegénység:
Tartósan szegénynek nevezzük azokat, akik a vizsgálat évében és az azt megelőző 3 éven belül legalább 2 évben a medián 60%-a alatti jövedelemmel rendelkeztek.
A 2000-es évek elején indultak az első modellkísérletek, amelyek a gyermekszegénység csökkentését és a szegénységi ciklus megtörését célzó országos stratégiát megalapozták. Ebben a munkában a Magyar Tudományos Akadémia 2005 óta vesz részt, amikor is Ferge Zsuzsa akadémikus az akkori kormányfő felkérésére létrehozta a GYEP Irodát, amely azután számos szakember és civilszervezet részvételével kidolgozta a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program fő irányvonalait. A program alapján kidolgozták a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiát (2007–2032), amit az Országgyűlés 2007 májusában szinte egyhangúlag fogadott el OGY Határozatként.
2. ábra. A szegény és tartósan szegény gyerekek aránya az Európai Unióban, 2014 (%)Az MTA nemcsak a programalkotásban és a stratégia elméleti megalapozásában vett részt, de a kezdetektől fogva közreműködik a program lokális megvalósításában is. 2006-tól egyre bővülő körben, a most kezdődő szakaszban a leghátrányosabb helyzetűek közül már várhatóan 31 járásban nyílik lehetőség a helyi hiányokra, szükségletekre és problémákra reflektáló, sokszor innovatív megoldások alkalmazására a gyermekszegénység csökkentése és a gyerekek esélyeinek javítása érdekében. A járási Gyerekesély programokat kiemelt projekt mentorálja, amelynek – konzorciumi együttműködésben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatallal, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal és a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal – az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont is tagja. A szervezeten belül a projekttel kapcsolatos feladatokat 2011-től a Gyerekesély-kutató Csoport látja el, amely elemzésekkel, értékelésekkel segíti a járási programok munkáját. A most induló új pályázati szakaszban elsősorban a helyi programok eredményességének, hatásosságának és fenntarthatóságának vizsgálatára fókuszálnak.
Gyerekesélyek a leghátrányosabb helyzetű térségekben
A gyermekszegénység a leghátrányosabb helyzetű (LHH) térségekben koncentráltan jelentkezik, ahol a társadalmi hátrányok – például a szülők alacsony iskolázottsága, alacsony foglalkoztatottsága – kiegyenlítését a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségei is nehezítik. A Gyerekesély-kutató Csoport vezetésével a Gyerekesély program kistérségeiben készült, 12 ezer gyerekre és családjukra kiterjedő kérdőíves felmérés számos területen rámutatott a hiányosságokra. Ezekben a térségekben nemcsak a szegénységben élő gyerekek aránya jóval magasabb – mintegy kétszerese az országos átlagnak –, hanem szinte minden területen rosszabbak az itt élő gyerekek életkörülményei.
A felmérés idején, 2014-ben a gyerekek 14%-a lakott olyan lakásban, ahol nem volt sem WC, sem fürdőszoba, a gyermekes háztartások egynegyedének volt közműtartozása, egynegyedükben nem mindig jutott elég pénz ennivalóra vagy a lakás megfelelő fűtésére. A gyerekek körében az alacsony súllyal születettek aránya kétszerese volt az országos átlagnak, és jóval gyakoribb volt a krónikus betegségek előfordulása is. Gyakori az iskolából történő korai lemorzsolódás: a 15–24 éves korosztályban a nem tanuló, de nem is dolgozó fiatalok aránya 21% volt, szemben az országos 14%-kal. Az ezeket a problémákat mérsékelni képes szolgáltatások ugyanakkor igen hiányosak. Legtöbbször csak a térségközpont városi rangú település, egyedül itt található bölcsőde, családi napközi, középfokú oktatási intézmény, szakorvosi rendelő, gyógyszertár. Az egészségügyi alapszolgáltatásban jellemző a vegyes praxis, ahol a felnőttháziorvos látja el a gyerekeket is, gyermekszakorvosokból pedig egyes területeken komoly hiány van.
A védőnői szolgálat ugyan a legtöbb helyen elérhető, de sok településen csak helyettesítéssel tudják ellátni a feladatot, emiatt nagy a védőnők leterheltsége. A pedagógiai szakszolgálatoknál rendelkezésre álló humánerőforrás igen szűkös: a szükségeshez képest jóval kevesebb a gyógypedagógus, a fejlesztő pedagógus, hiány van gyermekpszichológusból, gyógytornászból, egyéb specialistákból. A legrosszabb helyzetű kisebb településeken a családsegítés, a gyermekjóléti szolgáltatás óraszáma rendkívül alacsony, csak a legszükségesebb tevékenységek ellátására korlátozódik, a személyre szabott szolgáltatásokra és a prevencióra nem jut idő. A Gyerekesély program elsősorban ezekre a problémákra reagál a szolgáltatáshiányok és a kapacitások szűkösségének enyhítésével, miközben igyekszik új, innovatív, de a helyi igényekhez alkalmazkodó eszközöket is kipróbálni, meghonosítani.
3. ábra. A térségi Gyerekesély programok helyszínei. Az első pályázati körben öt, a másodikban hat, a harmadikban további 12 kistérség nyert támogatást a helyi programja megvalósítására. 2016-tól rajtuk és a korábban forráshiány miatt tartaléklistára került térségeken kívül további járások is pályázhatnak. (Nagyításért kattintson a képre!)Nyári szociális gyermekétkeztetés
A kiemelt program munkatársainak a mentortevékenységek során és a kérdőíves felmérések idején alkalmuk volt a mélyszegénységben élő családok életébe is betekinteni. Ilyenkor sok esetben tapasztalták a szélsőséges nyomor jeleit, így például azt, hogy egyes családoknak a hónap végén már ennivalóra is alig telik. A gyermekeknek a pénzszűke miatti nem megfelelő táplálkozása a nyári szünetre különösen jellemző, hiszen ekkor az iskolai, óvodai ingyenes étkezésre sincs lehetőség. Ennek ellenére az önkormányzatok egy része nem szervezett a szünidőben szociális alapú gyermekétkeztetést, amelyre pedig a tavalyi évig központi költségvetésből támogatást lehetett volna igényelni. A nyári gyermekétkeztetési rendszer hatékonyságának növelése érdekében a kiemelt program kutatást indított, amely az önkormányzati passzivitás mögötti okokat és tágabban a gyermekéhezés jelenségét vizsgálta.
Az interjús felmérés számos olyan tényezőt tárt fel, amely nehezítette vagy épp ellenösztönző hatást gyakorolt a nyári étkeztetés megszervezésére. A kutatásban statisztikai adatok és kérdőíves felmérések alapján meg lehetett becsülni a gyermekéhezés mértékét is. Eszerint a vizsgálat idején, 2014-ben országosan legalább 36-54 ezer olyan gyerek volt, akiről feltételezhető volt, hogy többé-kevésbé rendszeresen nem kap eleget enni, az időszakosan elégtelen mennyiségű táplálékhoz jutók („kríziséhezők”) száma pedig mintegy 200 ezer főre volt tehető.
A feltáró kutatás eredményeit a Gyerekesély-kutató Csoport és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai bemutatták a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságában, továbbá egy tanulmány is született belőlük, amely az Esély című Husz Ildikó – Marozsán Csilla: Szociális nyári gyermekétkeztetés – egy rendelet tanulságai. Esély 2014/5. 55–78.folyóiratban jelent meg. Az írás széles sajtónyilvánosságot kapott, amelynek nyomán magyar zenészek és művészek civil kezdeményezést indítottak Nemzeti Minimum néven a gyermekéhezés problémájának társadalmi kihangosítására és az élelmiszer-nélkülözés felszámolására. Ehhez a munkához szakértőként felkérték a tanulmány szerzőit is, akik ebben a minőségükben bekapcsolódtak a civil kezdeményezés és a szociális kormányzat közötti együttműködésbe. A probléma súlyát felismerve, az Országgyűlés módosította a gyermekvédelmi törvényt, így 2016-tól már minden önkormányzat számára kötelező az arra rászoruló gyermekek szünidei étkeztetésének biztosítása.
Mint ismeretes, tavaly a gyermekéhezés visszaszorítására az akadémiai közösség tagjai is összefogtak: Falus András akadémikus kezdeményezésére, „Összefogás a gyermekéhezés ellen” címmel jótékonysági gyűjtés indult, amelynek eredményeként közel 17 millió forint gyűlt össze. Az összeget az MTA a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül juttatta el a leginkább rászoruló, hátrányos helyzetű településeken élő gyerekeknek az étkeztetésük javítására.